Fejezetek a Belügyminisztérium történetéből 1948 - 1956

Előszó

Az 1948-1956 közötti időszak a belügyi tárca történetének súlyos politikai örökséggel terhes korszakát képezi. A politikai hatalmat fokozatosan kisajátító Rákosi-csoport a végrehajtó hatalom intézményét jelentő Belügyminisztérium jogosítványait, szervezeteit és jelentékeny számú állományát felhasználva, valamint a szovjet hadsereg és a szovjet belbiztonsági szervek támogatásával olyan politikai rendszert épített ki, mely a nemzeti, vallási hagyományokat, a személyiségi jogokat durván megsértve maga ellen fordította a magyar társadalom döntő részét, és a kiélezett ellentétek 1956 októberében egy jelentékeny véráldozattal járó forradalomhoz vezettek.
Az 1948-as pártegyesítést követően, melynek során a szociáldemokrata baloldal beolvadt a kommunista pártba, egyértelművé vált, hogy az ország politikai, gazdasági és társadalmi viszonyait a Magyar Dolgozók Pártja határozza meg. Az MDP vezető szerveiben pedig az a „moszkvai csoport" gyakorolta a döntési jogot, melynek koncepciójában egyértelmű célként a sztálini modell magyarországi megvalósítása állt. E hatalmi struktúra kiépítésének folyamatát koncepciós perek kísérték, melyekben a sztálini elméletek két fontos elemét fedezhetjük fel.
Az egyik: a párt sikereinek növekedése a volt kizsákmányoló osztályok még dühödtebb ellenállását váltja ki, azaz a szocializmus építése során az osztályharc mind elkeseredettebbé válik. A másik elem: az ellenség a párt soraiba furakodik, hogy aknamunkáját bomlasztó tevékenységét belülről fejtse ki. Az MDP-n belüli „trojka" a sztálini útmutatás jegyében találta meg az ellenséget a korábbi koalíciós pártokban, a katolikus egyház vezetőiben, a hazai illegális kommunista mozgalom vezető személyiségeiben. A tárgyalt korszakban a törvénysértések sorozatát követték el, mellyel kompromittálták a Belügyminisztériumot, misztifikálták a belbiztonsági szervek tevékenységét, félelmet és bizalmatlanságot keltettek a lakosságban.
A totális diktatúra kiépítésében - melynek rendeltetése a társadalom, a gazdaság, a politika és az ideológia szférájának ellenőrzés alá vonása - fontos szerepet szántak a belügyi tárcának, melynek irányításában már a koalíciós időszakban, a választási eredményektől függetlenül, jelentős pozíciókat harcolt ki magának a kommunista párt. A Belügyminisztérium irányításának megszerzésében jelentős támogatást nyújtott a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, K. J. Vorosilov, aki a jaltai egyezmény előírásait megszegve, több ízben is beavatkozott a magyar belpolitikába, miként tette ezt az 1945. novemberi nemzetgyűlési választások után. Az abszolút győztes Független Kisgazdapárt törekvése ellenére, a parlamenti pártok vezetőivel történt megbeszélésen kifejezésre juttatta, hogy a belügyi tárca élére csak kommunista pártállású miniszter állhat. Követelésének alátámasztására gazdasági fenyegetést alkalmazott. (1) Vissza