Orvostörténeti közlemények 92.

Előszó

A Budapesti Orvostudományi Egyetem - a Pázmány Péter által alapított (1635) Tudományegyetem 1769-ben létesített Orvosi Karának utódaként - 200 éves jubileumát ünnepli. Ez nemcsak a magyar nemzetet tölti el büszkeséggel, hanem visszhangra talál mindenütt a világon, ahol csak orvostudománnyal foglalkoznak. A kapcsolatok szoros összefonódásában, amelyben egyedül érhető el tudományos haladás, a budapesti Orvosi Kar igen tiszteletreméltó helyet vívott ki magának. A legnehezebb körülmények között is mindig megtalálta a módját annak, hogy a beteg ember iránti szolgálat igazi hippokratészi lelkületét egyesítse a szenvedélyes természettudományi kutatással. Kétszáz éve ezt a kapcsolatot példázza a világ előtt.
Kétszáz év óta több nemzedéknyi felkészült és humanista orvost ebben a szellemben képzett ki országa számára a budapesti orvosi iskola. S olyan szaktekintélyek is kikerültek innen, akik megtermékenyítették a nemzetközi orvostudomány különböző szakágait. A sok név közül itt csak néhányat ragadhatunk ki. A gyermekgyógyászat nagy hálával emlékezi arra, amit az id. és az ifj. Bókay János tett; a közegészségügy arra, amit Fodor József munkálkodása jelentett tudománnyá válása folyamatában. Hőgyes Endre tevékenysége úttörő jellegű az otoneurológiában, Kornyi Frigyes felvette a harcot a tuberkulózissal, a XIX. század e népbetegségével. Fia, Korányi Sándor századunk elején megalapította a modern vesediagnosztikát, Krompechner Ödön pedig ugyanekkor közölte korszakalkotó munkálatait a bazális sejtek rákjáról. Vissza