Orvosi terminológia

Előszó

Az orvosi szaknyelv szókincsének túlnyomó része latin, ill. görög eredetű. Az utóbbi időben a modern nyelvekből (angol, francia, német) is egyre több kifejezés honosodott meg, ez a folyamat azonban nem szorította háttérbe a klasszikus nyelvek fontosságát a terminológiában. A középiskolai latin nyelvi oktatás elsorvadása feltétlenül szükségessé teszi egyrészt az alapvető latin nyelvi ismeretek oktatását az orvos-egyetemeken, másrészt megfelelő segédkönyvek kézbeadását, amelyek lehetővé teszik a műszavak, szakkifejezések jobb megértését, helyes alkalmazását. Ilyen célt szolgál kis gyakorlati terminológiai kiadványunk, amely - elsősorban a műszavakban használt latin, ill. görög szóelemek (névszók, elöljárók, képzők stb.) formáját és eredeti jelentését adja meg.
Az idegen (elsősorban latin-görög) eredetű orvosi műszavak helyesírását a MTA Orvostudományi Osztálya és a MTA Helyesírási Bizottsága és Anyanyelvi Bizottsága már 1987-ben szabályozta, itt nem helyesírási útmutató készült. A szavak eredeti formájának és jelentésének a közlése legcélszerűbben úgy történhetett, hogy itt csak a latin (ill. a latinos formára átírt görög) szavak, szóelemek szerepelnek az első hasábban.
Jelen kiadványunk a ROCHE LEXIKON MEDIZIN hasábjain megjelent részletesebb orvosi terminológiához kapcsolódó "Kleine Terminologie Medizin" című zsebkönyv és fordítása, illetőleg a magyar nyelvre, a magyar orvosi helyesírásra történt átdolgozása. Vissza