Orvosi műszótár

Előszó

Azon két orvosi műszótár, mely körülbelül húsz év előtt látott napvilágot, már több év óta elkelt, s minthogy az orvosi közönség naponkint kérdezősködik oly szótár után, az Eggenberger könyvkiadó cég felszólítására a jelen szhótár szerkesztését magamra vállaltam. E munkában pedig kiválóan azon célt tűztem magam elé, hogy a készülő szótár a gyakorlati igényeknek feleljen meg, mi végett ügyfeleim közül többeket feladatom teljesitésében közreműködésre megkértem. S mindnyájan egyetértettünk abban, hogy az irodalomban leginkább előforduló, a mindnyájunk által megértett műszavak e szótárban meglegyenek, még akkor is, midőn azok netán hibás szerkezetüek. E mellett azonban igyekeztünk, hogy a szavak alkotásában a nyelvészeti újabb kutatások eredményeinek lehetőleg szintén elég legyen téve. Azt véljük, hogy a gyakorlat fogja eldöntetni, vajjon a régibb alkotású, nevezetesen neologus szavak, melyek szabályellenesen készülteknek mondatnak, megmaradjanak-e, vagy vajjon újabbak, az orthologus szabályok szerint készítettek lépjenek-e helyükbe. Részünkről szívesen fogadjuk a javítást, mint minden haladást; azonban nem vagyunk barátjai a minden áron újitásnak, mely változtat akkor is, midőn erre szükség nincs, s mely a régi kipróbált szó helyébe nem egyszer olyant kíván tenni, melynek gyakorlati alkalmazhatósága nagyon kérdésesnek látszik. Új magyar szavakat továbbá e műszótárban az olvasó nem igen fog találni, különösen épen azon oknál fogva nem, mert inkább csak a meglevőknek összegyüjtését, mintsem újabbaknak alkotását céloztuk, ezt csak akkor kisértve meg, midőn ez egészen természetszerűnek mutatkozott; közönségesen pedig, a hol magyar műszó nem volt, az idegen műszavat, vagy legalább ennek a gyökét átvettük. Azt hisszük, hogy szótárunk hű képét adja azon küzdelemnek, mely orvosi műszavaink dolgában foly. A régi műszavakban a bizalom teljesen megingott, még azokban is, melyek általánosan kedveltettek; míg más részről az újabban alkotottak nem hóditották meg a szakértők közvéleményét. E mellett az idegen műszavak használtatnak olyankor is, midőn jó kifejezéseink vannak. Orvosi műszavaink dolgában válságosabb állapotban még nem voltunk, mint ma vagyunk. S így van ez mindenkor és mindenben, midőn nem ragaszkodunk szorosan a szükségességből kiinduló fokozatos fejlődéshez. Mind ennek dacára reméljük ebbeli bajainkból a kibontakozást, s ha nem is mi, utódaink azon kellemes helyzetben lehetnek, hogy megállapodottabb viszonyok mellett e szótárnál jobbat fognak szerkeszteni. Vissza