Orvos a lélekért

Előszó

Részlet a könyvből:

Van-e transzcendens szellemi világa?

Mindazok az érvek és ellenvetések, adatok és természettudományos tények, sejtések és intuíciók, találgatások és érzések, amelyek a költő és természetbúvár mérkőzésében megzavarhatják az olvasót, végeredményben egyetlen alapkérdésben futnak össze: van-e transzcendens szellemi világ, az anyagi természettől függetleníthető lelki szubsztrátum, avagy nyugodjunk bele abba, hogy „a lélek és test elválaszthatatlan élettani egység, amelynek alapja a testben rejlő központi idegrendszer és annak működése", ahogy Méhely mondja. Ezen a ponton áll vagy bukik a fajbiológia is, legalább is annak politikai szélsőségek felé kacsintgató vértani fejezete.
Megértjük, ha Méhely professzor, aki ifjúságában a filogenézis meghaladt dogmáin edzette az akkor még szalónképes „természettudományos világnézet" védelmére és népszerűsítésére kelő és véleménye szerint „még ma sem rozsdás fringiáját" - nehezen tud már szabadulni bizonyos avas ízű elméletektől. Mert tagadhatatlan, hogy az akkoriban sokszor kicsapongó természettudomány egyidőre elhomályosította az ú. n. szellemtudományokat és megrendítette a transzcendentális igazságokat fejtő filozófiákat. De ugyanakkor tűnt fel a láthatáron Bergson, aki fényes elégtételt szolgáltatott a megtagadott szellemiségnek, abszolút fölénnyel köszörülvén ki a monizmus képtelen tanainak érdességét. Bergson dialektikáját és intuícióját nem lehet visszavetni néhány bizonytalan csontlelet szeszélyes interpretálásával, még akkor sem, ha olyan kiváló fajbiológust, mint Méhely Lajos, emberileg érthető érzelmek, az ifjúkori sikerek és élmények gyengéd szálai fűzik a filogenetikai világképhez, annak összes világnézeti konklúzióival egyetemben. Vissza

Fülszöveg

A századforduló, de különösen az első világháború óta, az ember szellemi erőinek és képességeinek elismerése mind erőteljesebben jelentkezik az orvosi irodalomban is. Az anyagelvűség és a belőle származó egyoldalú orvosi irányzat tarthatatlansága napról-napra nyilvánvalóbb lesz és egyre többen szállnak síkra világszerte egy lelkibb és igazabb orvosi világnézetért.
Érthető tehát a nagy visszhang, amelyet az orvosi kérdések iránt érdeklődő nagyközönségben, valamint a tisztultabb felfogást áhító orvosok között is Dr. Weninger Antal v. egyetemi tanársegéd, orvos-írónak a napisajtóban és komoly vezető folyóiratokban megjelent írásai keltettek. az a szakavatottság, amellyel a primitív népek gyógyításától a legújabb európai orvostudományos felfedezésekig otthonosan mozog, az a fölényes tudáson és orvosi tapasztalatokon nyugvó biztonság és bátorság, amellyel mindezekből kiemeli és átmenti az értékest és maradandót és a megírásnak virtuozitása teszik maradandó becsűvé munkáit.
Dr. Weninger Antal azonban nemcsak író a legjavából, hanem ízig-vérig orvos is, akinek neve a hazai és külföldi szakirodalomban is ismert. Legmerészebb ívelésű gondolatai, legköltőibb képei és fordulatai mögött is a legalaposabb szaktudás aranyfedezete áll. Idegenkedik az álreformerek szélsőségeitől, a sarlatánok dilettantizmusától, de irtózik a sablontól is. Új hangja, nagy felkészültsége, érdekes problémalátása olvasóinak mindenkor élményt, lelki gazdagodást jelent.
Dr. Weninger Antal három kötete harmonikus egységet lakot. A "Szellem és egészség" című könyvében a durvább tévhiteket bontja le, "A gyógyítóművészet új irányai"-ban a legújabb kutatások eredményeit és a jövő lehetőségeit ismerteti. Az "Orvos a lélekért" az új orvosi spirituális világnézet alapjait fekteti le. Vissza