Orvos a családban I-X.

Előszó

Sehol sincsenek a tudatlanságnak olyan végzetes következményei, mint az egészség védelmének területén. De sajátságos módon éppen ebben a leghiányosabb az átlagember tudása. Bárki megfigyelhette, hogy milyen általános tanácstalanság uralkodik a jelenlévők között, ha valaki otthon vagy az uccán hirtelen rosszul lesz, fájdalmas rohamot kap, vagy baleset éri. A legtöbben rémülten ide-oda futkosnak, vagy megkövülten bámulnak és még jó ha eszébe jut valakinek, hogy sürgősen orvost kerítsen.
Pedig sok esetben addig is éppen elegendő tenni- és segítenivaló lenne, míg az orvos meg nem érkezik. Nem is beszélve arról, hogy mi történjék olyan körülmények között, mikor az orvos jövedele akár a távolság, akár más akadály miatt sokáig várat magára. Sok ezer ember testi épségét, életét mentették már meg nemorvosok is néhány helyes, céltudatos és gyors intézkedéssel. De ehhez természetesen már előbb tudni kellett, hogy mit tegyen az ember vagy legalább is kell lenni otthon olyan könyvnek, amelyben szükség esetén néhány pillanat alatt megtalálja a jótanácsot.
Nincs felelősségteljesebb tevékenység az orvosinál. Aki az emberi szervezet működésébe bele merészel nyúlni, annak minden eshetőséggel gondolnia kell, tudnia kell, hogy az emberi test végtelenül komplikált módon van felépítve, sosem szabad a különböző gyógyító beavatkozást egy és ugyanazon kaptaja szerint végeznie, mert féltudással talán még nagyobb kárt tehet, mint ha nem csinál semmit. Ime egy példa: Ha valaki megmérgezte magát - akár véletlenül történt a szerencsétlenség, akár öngyilkosság szándéka vezette, - akkor sok egyéb intézkedés mellett (melyekről a megfelelő fejezetben e könyv részletesen tájékoztat) többnyire célszerű lesz a beteggel sok folyadékot itatni. A víz, tea, leves vagy tej felhigítja a mérget a gyomorban. Miért van erre szükség? Gondoljuk csak el, hogy egy csepp tömény sósav cseppen a kezünkre - a maró folyadék heves fájdalmat okoz és sebet mar a bőrön. Ha azonban azt az egy csepp sósavat előbb elkeverjük egy pohár vízben és a vizet a kezünkre öntjük, akkor meg sem érezzük, hogy maró méreg van benne. Ugyanez a helyzet a gyomorban is a lenyelt méreggel. Ha nagy folyadékmennyiségben oszlik el, akkor kevésbé vált veszélyessé. Aki ezt tudja, tevékenyen hozzájárulhat a mérgezett ember megmentéséhez. Csakhogy nem elegendő, ha csak ennyit tud! Régebben - a foszforosfejű gyufák korában - szinte mindennapi volt a foszformérgezés, de még ma is nem egyszer előfordul. Szörnyű hibát követne el, aki foszforral mérgezett betegnek tejet adna inni! A zsír ugyanis feloldja a foszfort, amely oldott állapotban nagyon sebesen szívódik fel a szervezet belsejébe. A tejben levő zsír tehát oldóképességével nemhogy megmentené az illetőt, hanem ellenkezőleg, hamarabb megölné.
Természetes dolog, hogy olyan munkának, mely az efféle kisebb, de hajszállal sem kevésbé fontos részletekre is kiterjed, terjedelmessé kell növekednie, míg az olvasó elé kerül. Hiszen a betegség esetén teendő első intézkedések leírása csak kis része az Orvos a családban hatalmas anyagának. Vissza