Orvos a családban

Előszó

Sok szó esik napjainkban a régi jó háziorvosról, aki egy-egy családnak nemcsak orvosa, hanem jóban-rosszaban barátja is volt. Kétségtelen, hogy ez az orvostípus tudott legjobban vigyázni a család egészségére, hiszen nemcsak a cslaádtagok fizikai, egészségi állapotát, hanem életkörülményeit, örömét-bánatát is ismerte. Mégsem siratjuk a régi jó hziorvost. Volt ugyanis egy olyan tulajdonséga is, amelyről gyakran megfeledkezünk. A háziorvos - sőt néha a patikus és a kórház is - havonta, vagy évente számlát nyújtott be. Ezt a számlát hazánk összlakdosságának nagyobb többsége sohasem kapta meg, egyszerűen azért, mert nem részesült a háziorvos gondozásában. Ha váratlan betegség miatt az orvos, a gyógyszerész vagy a kórház mégis benyújtotta számláját, a betegséghez nemegyszer a beteg anyagi romlása is társult. Ezért kell korszakalkotó haladásnak minősíteni a felszabadulást követő reformokat az egészségügyi ellátásban; ezek eredméye a hazánkban gakorlatilag az összlakosságra kiterjedő betegségi biztosítás és annak fő letételményese, a mindenki számára rendelkezésre álló körzeti orvos. A körzeti orvost - még esetleges nehézkessége és időszűke ellenére is többre kell becsülnünk a régi jó háziorvosnál, mert nemcsak egy szűk társadalmi réteg jól fizetett gondozója, hanem a szó szoros értelmében az összlakosság orvosa.
Mivel nemcsak vékony társadali rétegek, hanem a lakosság egésze - kztük a régebben legmostohábban ellátott falusi lakosság is - részesül egészségügyi ellátásban, érthető, hogy a jelentősen megnövekedett orvoslétszám ellenére a körzeti orvosok nemritkán túlterheltek. Részbe e túlterheltség, részben pedig a lakosság menövekedett egészségügyi érdeklősée miatt körzeti orvosnak nincs elég ideje arra, hogy betege léyeges vagy kevésbé lényeges kérdéseire kielégítő választ adjon. Vissza