Őrtűz fényében

Előszó

Részlet:

"Eredetileg valami olyasféle címet akartam adni ennek a kis visszaemlékezésnek hogy Az Őrtűztől az Életjelig, ezzel jelezvén, hogy ennek a semmiféle különösebb jegyekkel meg nem határozott korszaknak, a harmincas évek elejétől máig terjedő majd négy évtizedes időköznek, illetve ebben az időben kibontakozó jugoszláviai magyar irodalmi mozgalomnak a szabadkai vonatkozásait kívánom felidézni. Persze, ha szabadkai vonatkozásokról beszélek, ez korántsem jelenti azt, hogy valami mesterségesen körülhatárolt, egy város határi közé szűkített irodalom külön létéről akarnék értekezni. E a külön körülhatárolás eleve nemcsak céltalan, hanem badar kísérlet is volna, hiszen a világszerte tapasztalható szellemi integrálódási folyamat hatása nyomán lassacskán bizony már a provincializmus bélyegzőjét ütik rá egyesek nem csupán az egy város vagy egy táj életének köpenyébe burkolódzó íróemberre, hanem már arra is, aki hajlandó megelégedni egy országos környezet valóságával, azaz aki nem kíván túllépni a röghöz tapadó realitásokon.
Ha azonban ennek a kis visszaemlékezésnek a keretében nem maradok meg csupán a szűkre szabott szabadkai vonatkozásoknál, ha ezeket a szabadkai vonatkozásokat inkább csak a szervezeti formákban, a kiadott folyóiratokban és a bontakozó könyvkiadásban keressen, ennek nem csupán az irodalmi lokálpatriotizmus, vagy a magába zárkózó provincializmus vádjától való félelem az oka, hanem sokkal inkább az az igazság, hogy az irodalmi megnyilatkozásoknak a valóságban nincs is és nem is lehet ilyesféle mesterséges határuk, hiszen végső fokon az irodalom szó maga is gyűjtőfogalom, és eleve feltételezi művelőinek egy felsőbb szinte való egybeforrását, összefogását." Vissza