Őrtornyaink a Körös völgyén

Előszó

ITT ÉLÜNK.
Délkelet Biharban, a Belényesi Medence hosszán, a Fekete Körös mentén. Keleten a Nagy Bihar, délen a Béli Hegyek vonulatai, északon a Királyerdő nyúlványai ölelnek keblükre. Lehetünk mintegy nyolcezren. Magyarok.
Gyepüvédőknek telepítettek valaha ide. Szép lassan elszéledtek az őrzötteink, egyszer csak azon vettük magunkat észre, hogy nyugatra, Nagyváradig, 60 km hosszan, délnek, Déváig, 120 km hosszan, és keletnek, Tordáig 185 km hosszan, északon pedig, Csúcsáig, 80 km hosszan nincsenek immár magunkfélék.
A Felsővölgyben maradtunk mindösszevissza 6 anyaegyház: Belényes, Köröstárkány, Várasfenes, Belényessonkolyos, Belényesújlak és Magyar Remete, és két leányház: Kisnyégerfalva, és Körösjánosfalva.
A Középsővölgyben: Gyanta /valamikor Egyházasgyanta, vagy Magyar-Vég-Gyanta, és Tenke.
A legnagyobb jóindulattal is megszámláltathatunk a két kezünk ujjain.
Tengerben élünk, görögkeleti tengerben, elszigetelten, de nyájmelegben. Magunk melegítjük leginkább egymást. Távolból nem sokan tekergetik a nyakukat felénk. Van bőven részünk itt, és el-felejtettségben, kifelejtettségben, és mellőzésben.
Szerencsénkre nincs időnk ezen lamentálni. Mi mentőszolgálat vagyunk szórványban, örökös bevetettségben. Aki lelket, életet, holnapot ment, annak sosem volt és lesz ideje a világ hívságain, emberek hálátlanságán gondolkodnia. Vissza