Országúton

Előszó

ORSZÁGÚTON jár a hétköznapi élet embere: a földmíves, a munkás, a hivatalnok egyaránt; édesapák munkába sietve és édesanyák gyermekeiket kézenfogva.
Ők nem másznak meg magas hegyormokat, de nem is tévelyegnek ingoványos réteken: mennek előre a cél felé az élet országútján. A férfi megy a kitaposott úton hivatalába, üzletébe, műhelyébe vagy földjére. Az asszony megy ugyanazon az úton elkísérve iskolásgyermekét, vagy piacra viszi az árúját. Külön útakat nem tudnak járni, - arra nincs se idejük, se pénzük, se kedvük.
Az országúton járók lehetnek jó és rossz emberek; műveltek és tanulatlanok; boldogok és boldogtalanok. Lehetnek olyanok, akik nem is gondolnak más útra, mint az országútra. Akadnak köztük azonban másfajták is: akik szebb, nagyobb útakra vágytak, de le kellett mondani róla, mert az élet terhét csak országúton tudják elcipelni.
Ezeknek az országúton járóknak életéből vettem könyvem anyagát és az országúton járókhoz írok most. A kubikosnak és a tanárnak egyaránt, hiszen mind a kettő a hétköznapi élet rögeit töri. A gazdaasszonynak és tisztviselőnőnek egyaránt, mert mindkettő országúton tolja maga előtt a gyermeke bölcsőjét.
Az országút egyhangú és poros, de az embertől függ, hogy a sarat figyeli maga mellett vagy a napsugárba néz. A mi napunk az Isten és aki Őt látja, annak egyhangú életútja is szép lehet. Vissza