Országos Pedagógiai Intézet 1962-1972

Előszó

Nem szeretnénk túlbecsülni az Országos Pedagógiai Intézet működésének jelentőségét, de úgy véljük, fennállásának tíz éves fordulója alkalmából érdemes számbavenni, hogy milyen munkát végzett, hogyan szolgálta hazánk közoktatásának nagy társadalmi ügyét. Ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen nem is tizedik, hanem a huszadik évfordulóról van szó, hiszen intézetünk egyik elődje, a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet két évtizeddel ezelőtt, 1952-ben jött létre, ez volt a pedagógusok szervezett továbbképzésének első országos intézménye.
Ezért jutottunk arra a belátásra, hogy az Országos Pedagógiai Intézetről nem lenne méltányos és nem lenne helyes elődintézményeinek, a Továbbképző Intézetnek, és a Pedagógiai Tudományos Intézetnek bemutatása nélkül beszélni. Hiszen a folyamatosság adott. Az OPI komplex tevékenységi körébe beolvadt a két korábbi intézmény alapvető feladata: a pedagógusok továbbképzésének elvi, tartalmi irányítása és a pedagógiai kutatómunka végzése. De folytonosságról van szó abban is, hogy az elődintézmények munkatársainak jó része munkatársa lett az 1962-ben létrehozott intézetnek. Kötetünkben tehát a két évtizedes tevékenységet tekintjük át, elsősorban tényközlésre törekedtünk. Tevékenységünk értékelése nem lehetett elsődleges feladatunk, illetve annyiban mégis, hogy a szükséges tanulságokat mai és holnapi munkánkban már hasznosítani tudjuk.
A kötet - talán nem eléggé kiérlelt - anyagában a dicsekvésnek még a látszatát is el akartuk kerülni.
Emiatt viszont úgy tűnik, hogy nagyon is futólag tudtunk érinteni olyan munkálatokat, akciókat, kezdeményezéseket s főleg személyes erőfeszítéseket, amelyek az elmúlt egy-két évtized pedagógiai töprengéseibe, döntéseibe, dokumentumaiba, eredményeibe valamilyen formában beépültek. Ez azonban már nem csak intézetünk történetéhez - hanem ennél sokkal szélesebb, átfogóbb folyamathoz, a szocialista magyar nevelésügynek a történetéhez tartozik. Vissza