Országos Méhésznaptár az 1935-ik évre

Előszó

Az új esztendővel ismét kopogtatunk méhésztársaink ajtaján. Köntösünk a régi, kissé talán még mindig szegényes, pótolja ezt közleményeink változatossága s a szeretet, amellyel olvasóink szívéhez férkőzni igyekezünk.
Az elmult esztendő nem mult el minden méhészeti eredmény nélkül. Időjárása eléggé szertelen, minek folytán a mézelési eredmény csupán gyengén-közepes, aminek következménye normális időkben a jobb mézár lenne. Ez, sajnos, nem következett be, sőt a méz nagybani ára még az előző évinél is rosszabb.
Itt is hangsúlyoznunk kell, hogy ennek legfőbb oka a beviteli államok elzárkózása a mi kiváló minőségű mézeink elől, a bevihető mennyiségek nagymértékű korlátozása s a beviteli vámok magas volta. A tengerentúli mézekkel s újabban az egyre nagyobb tömegű orosz dömping-mézzel nem tudjuk a versenyt fölvenni. Mézkereskedőink még a nagyon mérsékelt nagybani árak mellett sem tudják mézünket kivinni.
Ily körülmények között termelt mézünk zömének itthon kell elfogynia, ami népegészség szempontjából nem is volna baj. Mert hol van a világon annyi vérszegény gyermek, annyi rosszul táplált, tüdővészre hajló felnőtt, mint nálunk, akiknek valósággal életmentőjük volna a méz, ha azt rendszeresen és kielégítő mennyiségben fogyaszthatnák. Sajnos, éppen a nélkülöző néprétegeknek nincs meg az anyagi eszközük, hogy mézet elegendő mennyiségben vásárolhassanak.
Mikor a termelő méhész mézének ki nem elégítő ára miatt panaszkodik, ne feledkezzék meg erről a körülményről sem és minden tudását és erejét latbavetve igyekezzék többet termelni, hogy így számítását megtalálja s másfelől a nélkülöző társadalmi rétegeknek is segítségére lehessen.
Nagy vívmánya a tűnőfélben lévő esztendőnek az olcsó etetőcukor; használják fel ezt a méhészek okosan, ne csak az ínséges méhcsaládok fölsegítésére, hanem a rajok megmentésére s így állományuk növelésére is.
Az új esztendőre pedig csüggedetlen bizalmat, kitartást és sok szép sikert kívánnak méhésztársaiknak A SZERKESZTŐK. Vissza