Országos Képzőművészeti Kiállítás '84

Előszó

Számvetéssel várja ismét közönségét a Műcsarnokban az élő magyar művészet 1982, az Országos Képzőművészeti Kiállítás és 1983, az Országos Iparművészeti Kiállítás megnyitása után - most, 1984 tavaszán ismét a képzőművészeké a szó, övék az alkalom, hogy elmondják, mire jutottak az elmúlt időszakban. Korai még, természetesen, e tárlat alkalmán hagyományról beszélni, hiszen megnyitásával a második kétesztendős ciklust kezdjük csupán. S tán nem is célszerű, ha jobban meggondoljuk, mivel a kiállításoknak azok a ciklikus sorozatai, melyeknek a Műcsarnokban rendezett bemutatói - szándék szerint - az összegezését adják, csak addig lehetnek valóságos, elemző, előrevivő csomópontjai képzőművészetünknek és iparművészetünk életének, ameddig eleven és mozgékony fórumként képesek szolgálni a közönséget és a művészetet, megteremtvén találkozásának alkalmait így hát, ha később mégis lesz majd „hagyománya a bemutatkozóknak a dolgok természetes rendje szerint, azt szeretnénk, ha ezt a fogalmat a feszes-ünnepi, a formális, a letudott helyett a rendszeres, a visszatérő, a várt értelem- és érzéskörei kísérnék. Az Országos Képzőművészeti Kiállítás megszervezői és megrendezői: a Művelődési Minisztérium, a Műcsarnok, á Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, s a Képző- és Iparművészeti Lektorátus mindent megtettek és megtesznek e cél eléréséért. Úgy és azáltal, hogy munkájukban, erőfeszítéseikben kiemelt helyet biztosítsanak ennek a bemutatónak. És úgy és azáltal, hogy nem csak erre a kiállításra figyelnek: hanem a művészet feladatának teljességére, s arra törekszenek, hogy a képzőművészetek valódi mozgató ereje a humánus, a valóságot értelmezni és felmutatni kész emberi gondolat és az iparművészet értünk való dolgokat teremteni képes szellemi energiája akadály nélkül bontakoztathassa ki teljesítményeit. Hiszen a cél nem egy-egy tárlat lehető leghatásosabb felépítése, hanem ennél jóval több: hogy a közönség figyelmének fókuszába, az Országos Képzőművészeti - és az Országos Iparművészeti - Kiállítás termeibe, egy közösséget képviselni képes és kész művének legjava eredményei legyenek összegyűjthetők. A teljes körről, tisztában vagyunk vele, nem szólhat ez a számadás. Vissza