Országos Képzőművészeti Kiállítás 1982

Fülszöveg

A művészet és a közönség találkozása egyformán fontos mind a két fél számára. Magát formáló tapasztalatot nyerhet belőle az egyik is, másik is. A közönség világot látni és értelmezni tanulhat a humánus, a valóságról szóló művészettől. Nem egyféleképpen, de egy céllal: hogy a feltárult világban nagyobb készséggel és felvértezettebb tudással ismerhesse fel és ismerhesse el az igaz emberség értékeit.
A művészet és a művészek tapasztalata sem kevésbé fontos. Ezeken a találkozásokon ugyanis egyedülálló alkalom nyílik arra, hogy a művész azoknak az ítéletével szembesítse a műveit, akiknek a gondolatait törekszik átadni. És hogy felmérhesse, létrejön-e a párbeszéd az általa megfogalmazott értékről a munkája által ajánlott nyelven, avagy visszhang nélkül monológgá lesz meghallgatást és választ kereső törekvése.
Ezek a találkozások természetesen sokfélék lehetnek. Létrejöhetnek egyéni fellépéssel, csoportos jelentkezéssel - ezek ma a tárlatok leginkább gyakori formái -, kedvezményezhet párbeszédet közönségével az azonos eszköztárral dolgozó művészek tágabb köre - pl. a festőké, a szobrászoké, a grafikusoké -, erre is mind több példa akad az országban. Szinte valamennyi műfaj megtalálta már a maga befogadóját és megszervezte rendszeres tárlatát valamelyik országos súlyú kulturális központban. A találkozás alkalmai, fórumai közül azonban hosszabb ideje hiányzik az összegezés. A kiállítás, amelyen az ország képzőművészete vagy iparművészete látható. Voltak ilyen távlatok az elmúlt évtizedekben. Folyamuk azonban egy évtizede megszakadt és akkor úgy tűnt, hogy a meglevő és szerveződő műfaji szemlék képesek a helyükbe lépni. Nem így történt. A műfajok szerint tagolt és részleteikben jól funkcionáló kiállítási életből egyre jobban hiányzott a középpont.
Az Országos Képzőművészeti Kiállítás megszervezésével és megrendezésével ezt kívánja visszaállítani a hazai kiállítási életbe a Művelődési Minisztérium. A Műcsarnok és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége közreműködésével szervezett tárlat célja tehát: megmutatni, mire képes a magyar festészet, szobrászat, grafika - mit tud mondani korunk művészete korunk emberének - és egyszersmind felhívni a figyelmet erre a mondanivalóra. Amikor ezt a kiállítást a közönség elé bocsátjuk, szeretnénk hangsúlyozni, nem az volt a cél, hogy mindenki szerepeljen és még kevésbé az, hogy bárki is eleve kizárhassék a megjelenés lehetőségéből. Akinek a műve nincs itt, akinek az alkotása nem szerepel vagy önként marad távol a bemutatóról, vagy a bírálat, a gondos mérlegelés során derült ki, hogy kiállítani javasolt munkája a várhatónál gyengébben képviseli életművét vagy netalán éppenséggel félrerajzolná a magyar képzőművészet portréját. Alapelvünk szerint ez a válogató munka nem kozmetikázásra törekedett, nem akarta deformálni a mai magyar képzőművészet arcát. Inkább őszintébbé és igazabbá tenni a képet, mintegy a ma művészettörténetét is írva a kulturális politika felelősen alkalmazott eszközeivel. Amikor az Országos Képzőművészeti Kiállítást most a közönség figyelmébe ajánljuk, ezt abban a reményben tesszük, hogy munkánk be fogja tölteni hivatását: szolgálni fogja az ember és az érte születő művészet, a szocialista magyar művészet találkozását. Vissza