Előszó
"Nem sokaság, hanem lélek. . ." - idézzük gyakran a költőt, Berzsenyi Dánielt - ki ne énekelte volna e sorokat, Kodály Zoltán mindig átforrósitó erejű kánonját? E négy szóba süritett mély és igaz...
Tovább
Előszó
"Nem sokaság, hanem lélek. . ." - idézzük gyakran a költőt, Berzsenyi Dánielt - ki ne énekelte volna e sorokat, Kodály Zoltán mindig átforrósitó erejű kánonját? E négy szóba süritett mély és igaz gondolat mennyire ráillik azokra az éneklő együttesekre, amelyekben nem az énekesek száma, hanem képzettsége, együtt dobbanó szive varázsol elő "csuda dolgokat".
A "kodályi magvetés egyik magától nyílt,kedves virága", az énekkari mozgalom legfiatalabb hajtása, a kislétszámu, de művészi igényességü kamara - kórus éneklés a 60-as évek elején kezdett kibontakozni - addig alig 3-4 együttes hallatott magáról. Közülük hamarosan ismertté vált a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa, amely 1958. őszén alakult a kórusmuzsikát kedvelő fiatalokból. Kezdetben Pécsi Kamarakórus néven szerepeltek, majd 1962. januárjától a Pedagógusok Szakszervezete Pécsi Nevelők Háza biztosított számukra otthont, erkölcsi és anyagi bázist. Az együttes már fennállásának első évében több önálló hangversenyt adott, a következő esztendőkben pedig egyre gyakrabban koncertezett a fővárosban és az ország több más városában is. Különösen emlékezetes az 1963. március 9. -i fellépésük. A Népművelési Intézet rendezésében az Országos Filharmónia Semmelweiss utcai kamaratermében vendégszerepeltek, együtt a Tóth Mihály vezette fővárosi Bartók Béla Kamarakórussal. A közönség soraiban karnagyok, szakmabeliek foglaltak helyet. A sikeres koncertet követő ankéton, amelyet a kóruséneklés jeles ismerője /akinek nevéhez az első, igazán neves kamarakórus alapítása fűződik/, Forrai Miklós főiskolai tanár vezetett, vetődött fel, hogy milyen jó volna a már működő vagy alakulóban lévő és még a Népművelési Intézet által sem eléggé ismert kamarakórusokat összehívni; lehetőséget,fórumot biztosítani bemutatkozásukhoz, egymás megismeréséhez. A pécsiek - Dobos László és Tillai Aurél a Nevelők Háza Kamarakórusának vezetői, valamint Jandó Jenő az Épitők Madrigálkórusának karnagya - megjegyezték, hogy szerényebb körülmények között már szerveztek más kamarakórusokkal cserehangversenyeket. A továbbiakban az est három karnagya már egy nagyobb szabású, több kamarakórust felléptető hangverseny tervét, eshetőségét latolgatta. Ez volt az a pillanat,amikor megszületett a kamarakórusok országos találkozójának gondolata.
Az ötletet megértéssel karolták fel a hivatalos szervek. A Pécsi Nevelők Háza igazgatója, Mohos Antal, valamint a kamarakórus karnagyai vállalkoztak arra, hogy Pécsett otthont biztosítsanak a kamarakórusok találkozójának. Megindult a szervezőmunka. Rendező bizottság alakult, amely körlevelet küldött szét a kamarakórusoknak, körvonalazva a fesztivál célkitűzéseit. Köztük fontos helyet kapott az a törekvés, hogy felfrissítsék a magyar kórusmozgalom repertoárját. Arra hivták fel a kórus vezet őket, hogy közismert, sokszor hallott müvek helyett kutassák fel régi és mai szerzők ritkán hallható, ismeretlen alkotásait, esetleg erre az alkalomra irott müvek bemutatásával lépjenek pódiumra.
Vissza