Előszó
- Ágnes néni, segítség!
- Ágnes néni, tessék már az enyémet megnézni!
- Ágnes néni kérem, én már oly rég várok!
A tanterem minden oldala felől Ágnes néniért kiáltoznak a lányok. A bájos,...
Tovább
Előszó
- Ágnes néni, segítség!
- Ágnes néni, tessék már az enyémet megnézni!
- Ágnes néni kérem, én már oly rég várok!
A tanterem minden oldala felől Ágnes néniért kiáltoznak a lányok. A bájos, fiatal tanárnő mosolyogva cikkázik egyik rajzasztaltól a másikhoz, szakértő, gyors mozdulattal javít néhány vonást a rajzlapokon és kedvesen magyarázza, mit, hogyan kell csinálni.
Almát fest az V/B. ezen a rajzórán. Előzetes megbeszélés szerint, mindenki hozott magával egy-egy almát és a színes gyümölcsök szinte mosolyogni látszanak a szeptemberi napsütésben, amely vidámítón árad be a nyitott ablakon.
A rajzóra hangulata különben is mindig nagyon vidám. Még a legügyetlenebb rajzoló is örömmel nyul a ceruza és az ecset után, mert Ágnes néni mindenkinek kedvet csinál a munkához és mert ő az osztály kedvence. Benne nemcsak a tanárnőt látják, hanem a felnőtt, okos barátnőt, akivel mindenről lehet beszélgetni, akinek meg lehet gyónni az apró titkokat, aki sohasem ad fölényes választ, hanem megértően együttérez velük.
- Ágnes néni egy cuki angyal! - mondja naponta többször, rossz magyarsággal, de igaz meggyőződéssel az V/B.
Vannak különleges rajongói is. Böske például, aki a reggelinél úgy csurgatja a mézet a vajaskenyérre, hogy kiírja vele «Ágnes néni» és gyorsan megeszi. Terka roppant kincsként őriz egy félkeztyűt, amit Ágnes néni tavaly télen eldobott, mert elvesztette a párját.
Vissza