Előszó
I.
Ha téged egyszer elveszítenélek
Te jó, te hűl Te kristálytiszta lélek!
Csak akkor tudnám, hogy mily boldog voltam,
Mikor mosolygó arcodat csókoltam...
Mikor hallgattam csengő, üde hangod,...
Tovább
Előszó
I.
Ha téged egyszer elveszítenélek
Te jó, te hűl Te kristálytiszta lélek!
Csak akkor tudnám, hogy mily boldog voltam,
Mikor mosolygó arcodat csókoltam...
Mikor hallgattam csengő, üde hangod,
Mint ébredő a hajnali harangot...
Mikor tündöklő, szép, okos szemed
- Ó drága szem! - köszöntött engemet.
Ahányszor mentem, és ahányszor jöttem,
És fényessé tett mindent körülöttem!...
II.
Ha eltávoznál, messze, más világba.
Ha egyedül mennél az égbe fel:
Csak akkor tudnám, hogy mily boldog voltam,
A legjobb asszonyt én vesztettem el!...
Vissza