Őrségi hangulatok

Fülszöveg

"A mit sem sejtő utazó először nem érti, miért került olyan váratlanul és visszavonhatatlanul az Őrség hatása alá. Én Is így voltam ezzel, amikor első kirándulásaimat tettem a vidéken. Ma már ¦ egy kis szalafői porta gazdájaként ¦ talán kapiskálom, ml történt. Beléptem a mesébe.
Az Őrség ugyanis nem egy mesebeli táj, hanem maga a mese. Úgy is mondhatnám: az Őrség nem más, mint amennyire egy mese a mai világban fizikailag megvalósulhat. Akár "tudományosan" Is vizsgálhatjuk a kérdést. Ml kell ahhoz, hogy a mesék világa életre keljen? Hatalmas, áthatolhatatlan erdők, melyek hol félelmet keltenek a hősökben, hol megvédik és táplálják őket. Állatok, fenyegetőek és barátságosak, a maguk érintetlen, öntörvényű világában. Erdők és tisztások szélén megbújó apró házacskák, melyekben meleg fények pislákolnak, miközben az öregcserepes tetőkön
vidáman pöfékelnek a kémények. Patakocskák, melyek titkos ösvényekre csalogatnak. Megáradó-elapadó folyók. Tündértavak, melyek Igézően bukkannak a... Tovább

Fülszöveg

"A mit sem sejtő utazó először nem érti, miért került olyan váratlanul és visszavonhatatlanul az Őrség hatása alá. Én Is így voltam ezzel, amikor első kirándulásaimat tettem a vidéken. Ma már ¦ egy kis szalafői porta gazdájaként ¦ talán kapiskálom, ml történt. Beléptem a mesébe.
Az Őrség ugyanis nem egy mesebeli táj, hanem maga a mese. Úgy is mondhatnám: az Őrség nem más, mint amennyire egy mese a mai világban fizikailag megvalósulhat. Akár "tudományosan" Is vizsgálhatjuk a kérdést. Ml kell ahhoz, hogy a mesék világa életre keljen? Hatalmas, áthatolhatatlan erdők, melyek hol félelmet keltenek a hősökben, hol megvédik és táplálják őket. Állatok, fenyegetőek és barátságosak, a maguk érintetlen, öntörvényű világában. Erdők és tisztások szélén megbújó apró házacskák, melyekben meleg fények pislákolnak, miközben az öregcserepes tetőkön
vidáman pöfékelnek a kémények. Patakocskák, melyek titkos ösvényekre csalogatnak. Megáradó-elapadó folyók. Tündértavak, melyek Igézően bukkannak a hősök elé csodaszép
dombok lankái közül. Mit írtam le? Egy mese kelléktárát? Vagy az egyik kedvenc utamat Szalafőtől Pityerszeren át az Őserdőbe? Esetleg egy őszi koraestét, amikor a velemérí templomból jövet elbűvölve nézem a házak közé belopódzó őzek békés bóklászását. Vagy az első sétámat, amikor boldog tulajdonosává válhattam kis portámnak, és a pár lépésre lévő erdősávban emberfejnyi gombapéldányok rikítóan színes telepeire bukkantam?
Már-már az sem lepett volna meg, ha egy igazi erdei manóba botlok. Az Őrség mesebellsége fái, erdői, tisztásai, patakjai, tavai, szerel csodálatosan rendezett összevisszaságából árad felénk. Itt az Ember is mesehőssé válik - azzá a hőssé, aki nem bont asztalt a Természettel. Őr lesz belőle, vigyázó. Mivel tiszteli a Természettel kötött szövetséget, megtörténhet vele valami, amire oly sokan vágynak: hazatalálhat. Bárhol is szülessen valaki, az Őrségben a hazaérkezés érzése fogja el. Ha nem szégyenll, átélhet még egy csodát: a felnőttkorban Is oly fontos gyermeki én felszabadító újjászületését."
Borbás Marcsi Vissza