Őrség

Előszó

Vas megye DNy-i sarkában, három országhatár találkozásánál érünk a változatos felszínű Őrség-i tájra, ahol a dombok és völgyek, a fenyő- és bükkerdők, zöldellő rétek, bakhátas szántóföldek keskeny szalagjai, a völgyekben csordogáló patakok, a dombhátakon kialakult szeres települések, s az itt található remek népi építészeti emlékek, Árpád-kori templomok ejtik bámulatba a látogatót.
Az Őrség egyetlen olyan tájegység hazánkban, ahol az egykori lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él.
A honfoglaló magyarság őrállókat telepített erre a vidékre, a nyugati kapuk védelmére. A szabadalmas őrállók, mint a király emberei, kiváltságokat élveztek, amiért saját költségükön, saját fegyvereikkel védték a Ny-i határt, egészen a XVII. század derekáig, amikor jobbágysorba kényszerítették őket.
A szűkebb értelemben vett Őrséghez ma 18 község tartozik, amelyet régi okmányaink Eőrségh néven emlegetnek. A múlt században és a század elején is a Répcétől a Muráig terjedő nyugat-magyarországi területet értették az Őrség-i tájon, a Répcétől a Rábáig terjedő területet Felső-Őrségnek - amelynek központja Felsőőr -, a Rábától a Muráig terjedő részt - Őriszentpéter központtal - Alsó-Őrségnek nevezték.
Az I. világháború után Felső-Őrség nagy része Ausztriához került, ezért ma az Őrség fogalma alatt a régi értelmezés szerinti Alsó-Őrséget értjük. Az egykori őrállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki telephelyeiket, amelyekből később kialakultak a szerek. Az őrök legfőbb elöljárója az őrnagy volt, aki 12 esküdttel együtt látta el a bírói és közigazgatási teendőket. Az Őrség központja, a hajdani őrnagy székhelye, Őriszentpéter, amely a Zala patak mentén húzódó dombokon, több irányból érkező utak kereszteződésénél alakult ki, 8 egymástól távol eső szerbő áll.
Őriszentpétertől ÉNy-ra találjuk a 7 dombon épült Szalafőt, ahol a régi Őrség-i életmód még ma is eredeti formájában tanulmányozható. Az öreg boronafalú épületek közül is kiemelkedő jelentőségű az egyedülálló Pityerszeri emeletes kástu.
A táj bővelkedik látnivalóban. Hatalmas fenyveserdei gyantás illatot árasztanak. A pihenni vágyó emberek részére nagyszerű kikapcsolódást, felülüdülést jelent a táj, amelyet csak napjainkban kezdtünk igazán felfedezni.
Azzal a gondolattal indítja útnak a Savaria Tourist az útikalauzt, hogy mások is megismerjék és magukkal vigyék e táj felejthetetlen szépségeit.
A hegyhátszentjakabi és őriszentpéteri fizetővendégszolgálatot egyre többen veszik igénybe hazánk távoli tájairól érkezők is, akiknek alkalmuk van gyönyörködni a tájban, a festői környezetben lévő Vadása-tóban, mely egyúttal a fürdés és vízi sport lehetőségeit is biztosítja. Kellemes pihenést, jó szórakozást kíván valamennyi kedves olvasónak és látogatónak a Savaria Tourist. Vissza