Orpheus 5.

Előszó

Részlet a könyvből:
Mikor, kitől hol hallottam legeslegelőször a nevét? Miféle ismerős személyeket, arcéleket tudtam körülötte elhelyezni? Miféle fogalmak, szavak fordultak elő azokban az idők-előtti, távoli mondatokban, melyekből először tudtam meg, hogy a világon van? Soha olyan rejtélyes emberi világossággal és Jean Paul-i „Nachtschmetterling"-pontossággal nem éreztem, hogy mindéin emberi viszonynak van egy matematikailag éles, pontszerű kezdete és van egy nagyonis nem matematikai, hanem pasztellszerűen mítosz-elkent, de azért époly határozott vége. Más nőkkel ez sohasem volt így: a gyökerek szétágaztak az időrózsa minden tája felé, „alfa" nem volt, ok és határ ismeretlenek maradtak, épúgy nem tudtam soha, mikor kezdődtek, mint ahogy az első levélzúgásra vagy csillagra sem emlékszem, - s végük sem volt, úsztak, úsztak velem örökké, mint valami szűnni nem akaró, zavaros virágok szagát keverő szél. Itt azonban van kezdet és vég, kísérteties kompozíció. Ezt a komponáltság-végzetet, mely nem csak az elején és végén lepett meg, hanem az egész humanista charade-ot végigkísérte, részleteiben is, természetesen jobban szerettem, mint a nőt.
Négy figura van jelen a születésénél, mikor először hallok róla; és két fogalom. Az első figura: a barátnője, akit nem ismerek, bár udvari hangversenyeken egy bizonyos arccal szoktam azonosítani. Később kiderült, hogy nem tévedtem. Ez egy ideszakadt Thurzó-lány, apja bankár, ő maga hófehér-bőrű, kövérkés, hegyes orral, egészen savós-kék hal-szemekkel, fején ezernyi kínos apró szőke tekerccsel. A kissé felfújt velencei albinó-szajhákra emlékeztet; keletiesen koraérett, melltartó-repesztő Astarté-emlőkkel, noha csak tizenhat éves. Mint műveletlen és erkölcstelen szülők gyermeke, próbálják agyontanítani a reneszánsz-receptek szerint és nem engedik egy tapodtat sem járni egy banális duenna-boszorkány nélkül. Épp ez a naív, pletykás-ájtatos vénasszony a másik figura. A harmadik: a parvenü Thurzók házi intellektüell-kisasszonya, aki a kis Thurzó-libuskát görög mitológiára, francia nyelvre és olasz festészetre tanítja, ennek a szájából hallottam először a mi Queen-ünk nevét. A születése tehát ez a száj, ez a hang volt. A negyedik alak egy egészen fiatal költőé, akivel titok6an meny asszony ósdit játszanak vagy komolykodnak. Tehát ezen négy, félig fiktív (hiszen hármat közülök jóformán nem is ismertem), félig valóságos ember-ciprus árnyában született, egyelőre csók mint név, a szerelmem. Egy flatus és idegen emberek - így kezdődnek a dolgok. A flatus hangozzék így: Cynthia. Vissza