Oroszlány kincsei

Előszó

A múlt feneketlen kútjába ereszkedünk le, hogy az embert és keze nyomát keressük ezen a tájon!
Különleges, gyorsított felvételre állított kameránkkal 14 jelenetbe sűrítve kíséreljük meg rögzíteni a város több ezer éves történetét. A film azonban számos kívánni valót hagy maga után. Az elején remeg és életlen a kép, serceg a hang, hiányoznak képkockák, éles vágások zavarják az értelmezést, vibrál az egész. Mire kezdünk hozzászokni, és valamelyest összeáll a történet, hirtelen felgyorsul a szalag, pergő ritmusban követik egymást az események, s nagy figyelmet követel, hogy a történet lényeges szálait tudjuk a kezünkben tartani. Ez a film ilyen, és sohasem lehet tökéletes. Legfeljebb néhány mozzanata tisztulhat le az idő múlásával. S ennek oka nem csupán a töredékes képet adó történelmi messzeség. Hisz' olykor nem csak az információ hiánya, hanem épp sokasága zavarja a tisztánlátást. Ha pedig emberöltőnyi közelségben vannak az események, az érzelmi viszonyulás nehezíti a hiteles értékelést. Már amennyiben létezik a történelemnek hiteles verziója. Egyszer a jelen is históriává fakul, s gondoljunk csak bele, ma hány és hány felfogás viaskodik a körülöttünk zajló történésekről. így hát a történelem nem lehet más, mint tisztes igyekezettel való közelítés múltunk minél teljesebb megértése felé.
Oroszlány területén hajdanán tenger hullámzott, mocsarak, vadon borították. Később vadat űző ősember menedéke, katonák felvonulási útvonala, máskor szelíd földműveseknek otthont adó falu, szerzetesek csöndes lakhelye vagy királyokat pihenésre vonzó vidék. Küzdelmes napok emberkéz által formált állandóan változó tere. Nehéz elképzelni milyen volt száz, netán ezer évvel ezelőtt.
Az ember megjelenése óta biztonsággal egy azonosságot találhatunk. Az alkotást. Hol istenének dicsőítésére emelt házat, hol urának építkezett serényen, családjának készített fedelet, és őseit temette e földbe. De kezének nyomát itt hagyta a tájon. Itt hagyta, mert az otthona volt. És ez itt a kulcsszó: otthon. Egy darabka föld, ami a növénynek elegendő, hogy gyökeret eresszen, s a gyökereken át magába szívja az életerőt. Vissza