Orosz realizmus

Előszó

Az orosz szépirodalom nagyjait Puskintól Gorkijig ismeri a művelt magyar olvasóközönség. Azt azonban csak kevesen tudják hogy a XIX. század folyamán Oroszországban, a nagy irodalmi fellendüléssel párhuzamosan igen jelentékeny, nemzetközi mértékben komolyan számbajövő filozófia, esztétika, irodalomkritika is fejlődött ki. Pedig Hercen és Bjelinszkij, Csernisvszkij és Bodroljubov csúcspontot jelentenek az európai gondolkodásban és irodalomban. Jelentőségük éppen úgy világirodalmi, mint a nagy orosz költőké és íróké.
Nem véletlen, hogy ezeket a gondolkodókat nem ismerik a külföldön, ahogyan nem véletlenek az orosz irodalomról elterjedt hamis képzetek sem. Különösen az utolsó évtizedekben Oroszország határain kívül olyan felfogások uralkodtak az orosz irodalomról, mintha az az európai miszticizmus és reakció szellemi központja lett volna. (Gondoljunk az igen befolyásos Mereskovszkij írásaira.) A történelmi valóságban azonban úgy áll a dolog, hogy az orosz irodalom igazi mivoltát nem lehet megérteni az orosz nép felszabadulási népmozgalmaival való összefüggés nélkül. Puskin igen közel állott a dekabristákhoz; Dosztojevszkijt a Petrasevszkij-féle "összeesküvés"-ben való részvétele miatt küldték Szibériába; Turgényev műve, a "Vadász naplója" nagy szerepet játszott a jobbágyfelszabadításért vívott harcban stb. stb. - és ez a vonal így húzódik tovább, egészen Gorkij részvételig a forradalmi munkásmozgalomban, egészen napjaink szovjetirodalmáig. Vissza