Orosz kontrasztív nyelvtani rendszer és gyakorlatok

Előszó

Koncepciójában (sőt külső formájában is) az eddigiektől eltérő orosz nyelvtani rendszert (+ gyakorlatokat) vesz kezébe az orosz nyelvet oktató vagy tanuló. Úgy véljük, a korszerű igények kielégítéséhez (az eddigi hagyománnyal szakítva) feltétlenül át kell rendezni egy magyarok számára készített orosz nyelvtant. Az átrendezés egyik fajtáját végeztük el ebben a füzetben a tananyag belső intenzitása növelésének szempontját tartva elsősorban szem előtt. Ezért, ha az alábbiakban felsoroljuk: az anyag összeállításának főbb elveit, ezzel arra a kérdésre is válaszolunk, milyen módon érhető el a magyarok számára készített orosz nyelvi tananyag hatásfokának növelése. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ma már bármely idegennyelvi nyelvtannak éppen az optimális hatásfok érdekében magába kell foglalnia az alábbi (a jelen tananyagban is domináló) szempontokat:
1. Kontrasztív súlypontozás. Kétségtelen, hogy jelen tananyag legfőbb meghatározója a szembeállításos (kontrasztív) nézőpont. Ez azt jelenti, hogy az adott nyelvtani alakzatot nem önmagában, hanem egy (vagy több) másik (ellentétes, különböző v. hasonló) alakzattal való szembeállításban mutatunk be, hogy a nyelvtanulás legfontosabb készségét, a megkülönböztetést hangsúlyozottan fejleszthessük. A szembeállításos eljárás egyébként a pszichológia által is igazolt, amely kimondja, hogy a kontrasztoknak nemcsak interferáló, hanem egymást kölcsönösen támogató, segítő hatásuk is van.
A kontrasztív eljárást két vonatkozásban is alkalmaztuk.
a) szembeállítások (oppozíciók) az orosz nyelven belül (az egész anyag oppozicionális súlypontozása);
b) kontrasztok (egybevetések) orosz-magyar illetve magyar-orosz vonatkozásban. Vissza