Dombrádi olvasókönyv IV.

Előszó

Tisztelt Olvasók!
Kedves Dombrádiak és Elszármazottak!
Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több helyben élő és elszármazott érdeklődését felkeltette a sorozat, s keresik az eddig megjelent köteteket. Voltak, akik szép leveleket is írtak, s megköszönték a munkát, sőt kérés nélkül - a lehetőségeikhez mérten - anyagi hozzájárulást és érdekes dokumentumokat is küldtek. Köszönet érte. S ezekre szükség is lesz a folytatásnál, hiszen szinte a semmiből kezdtük el a sorozatot. Hányszor voltunk kicsinyhitűek, hogy nem érdemes elkezdeni, mert az adatgyűjtés, annak bonyolult feldolgozása és a finanszírozás előteremtése úgyse fog egyszerre menni. Én akkor is, most is azon a véleményen voltam, a Bibliából kölcsönözve a példát, hogy aki az eke szarvára tette a kezét, az ne hátra, hanem előre tekintgessen. A református dicséretben egyébként is úgy énekeltük egykor Dombrádon, s énekeljük Vecsésen is: Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett. Isten valóban úgy intézte mostani dolgainkat, úgy indította a segítőszándékú emberek szívét, hogy eddig minden kötetre elő tudtuk teremteni a költségeket. Természetesen e mögött óriási előkészítő és szervező munka van, hiszen ennek a munkának minden terhét és baját felvállalva, a mende-mondáktól sem meghátrálva tettük, s tesszük a dolgainkat. Tény, hogy ez sem tetszik ám mindenkinek. Olykor váratlan helyeken is terítékre kerül a sorozat, s nem mindig a kötetek tartalma, hanem az anyagiak miatt. S nem mindig azok között, akiket támogatóként már név szerint is megemlítettünk volna. Az értékmentést ugyanis nem mindenki egyformán ítéli meg! Sőt, a legtöbbször az irigykedők, akik mindig is voltak és lesznek is, nem azt feszengetik, hogy mennyi munka, mennyi költség, mennyi szabadidő feláldozás és lemondás lehet az értékmentő sorozat mögött, hanem azt latolgatják, hogy mennyi hasznuk lehet ebből a szerkesztőknek. Fura okoskodás, a mások sikerének nem örvendő, tipikus szemlélet, és jellegzetesen dombrádi. Nyugodt szívvel mondhatom, nem ezen, pontosabban ezen sem fogunk meggazdagodni, meg talán mások is tudják, ezen nem is lehet. Egyébként vasutas kifejezéssel élve szabad a pálya, zöld a szemafor! Mások is belefoghatnak, sőt én is örömmel támogatnám, anyagilag is, ha valaki színvonalas könyvet készítene Dombrádról, a mi sorozatunk témái között nem szereplő témájú dolgozatokból. Mert ezzel szülőfalunk értékeit gyarapíthatnánk! Mindenesetre az ilyen elszomorító jelenségek ellenére sem adjuk fel! Ha Isten kegyelme és egyre gyakrabban meg-megroggyanó, ingadozó egészségünk engedi, a magyar államiság 1000. évfordulójának évében, Isten, a szülőföld, a vasút és a család szolgájaként, ebben a sorozatban összegyűjtött apró morzsákkal, különösen fontos értékekkel, adalékokkal szeretnénk hozzájárulni településünk, szülőföldünk, s rajta keresztül anyanyelvünk, a magyar nemzeti kultúra és história gazdagításához. A sorozat főszerkesztőjeként - a falu nemecsekjeként, így kisbetűvel! - elmondhatom, a politikai karrier helyett - a munkahelyi szakmai sikereken túl - ez vezérelt sóhajtásnyi, megannyi buktatóval és küszködéssel tarkított életemben, kora ifjúságomtól kezdve. Vissza