A nyírvidéki-rétközi kisvasút

Előszó

A XIX. század nemcsak a hatalmas ipari fejlődéssel, hanem a közlekedésjelentős átalakításával, korszerűsítésével, a nemzetgazdaságok fejlődésének erősítésével is emlékezetes maradt. Számos közlekedési szakember a XIX. századot a vasútépítés korszakaként emlegeti. S ebben nincs is semmi túlzás, hiszen az 1825-ben, Angliában elkezdett vasútépítések nyomán 1850- re az európai vasútvonalak hossza 23 ezer, 1870-re pedig már 100 ezer kilométer fölé növekedett. Az 1846-ban átadott Pest-Vác, majd alig több mint egy évvel később üzembe helyezett Pest-Szolnok vonalat újabbak követték, s a Budapest centrikus magyar vasúthálózat vonalainak hossza 1870-ben mintegy 3,5 ezer kilométer volt. A magyarországi vasúthálózat kialakítására és fejlesztésére azért is volt nagy szükség, mert az ország közlekedésének fejlődése elmaradt a gazdaság igényeitől. S ebben az osztrák császárság magyar szabadságharcot követő, elnyomó politikája éppen úgy szerepet játszott, mint a közlekedés és a szállítás színvonalának szánalmas elmaradottsága. Az 1867-es kiegyezés után hivatalba lépett, ún. második felelős kormány éppen ezért tekintette fontos feladatának a vasutak építését, az úthálózat és a vízi közlekedés fejlesztését. Magyarországra azonban, - mint általában minden - a Habsburg-birodalmi érdekeket szolgáló központosítási törekvések2, és legfőképpen a Rendi Alkotmány pontjaihoz és a kiváltságaihoz mereven ragaszkodó magyar arisztokrácia, a társadalom felső rétegének konzervativizmusa és érzéketlensége miatt a vasúti fejlődés lendülete is csak jókora fáziskéséssel, csaknem fél évszázaddal később jutott el. S abban, hogy végre ide is eljutott, meghatározó szerepe volt a reformkor szellemisége iránt fogékony nemesek összefogásának, köztük a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak, majd később Baross Gábornak, a „vasminiszternek" és munkatársainak. Talán a felfokozott várakozásnak, s természetesen a költő zsenialitásának köszönhető, hogy Petőfi Sándort oly nagyon megragadták a Pest-Vác vonal 1846. évi megnyitásának eseményei, és a Száz vasutat, ezeret című versében rögzítette lelkesítő gondolatait. Vissza