Orosz János kiállítása a Megyei Könyvtárban

Fülszöveg

1958 óta kiállító művész. Jelentősebb hazai kiállításai mellett bemutatkozott műveivel Romában, Firenzében, egyéni tárlata volt Bécsben. 1959-ben Derkovits ösztöndíjat, majd 1964-ben Munkácsy-díjat, 1979-ben érdemes művészi, 1990-ben kiváló művészi címet kapott. Kezdetben a vásárhelyi iskola modorában dolgozott, majd a népmesék és mondák mitikus hangját idézte szürrealista jellegű, koloritgazdag képein.
A valóság elemeiből építkezik, ezekből azonban új világot alkot, amely formálásának módjával csak rá jellemző, máséval össze nem téveszthető. Nem irodalmi témát akar képi formába önteni, hanem a foltok, a vonalak, a síkok segítségével olyasmit kíván kifejezni, amit a szavak nyelvére átültetni képtelenség. A motívumnak és a díszítésnek a figurákkal való azonos értéke művein a képalkotás olyan szövevényét teremti meg, amelynek csak a papír, a vászon síkja szab határt. Az így kialakított formálás gazdagságában elmerülő szemlélő motívumról-motívumra haladva bontja ki azokat a történeteket, melyeket képeiben Orosz János elrejtett. Kevés eszközű rajzaiban egy-két vonallal jelöli, írja le tárgyait, máskor szimbólumokba zsúfolt emlékezéseket jelenít meg a világról, ahogy tudatában rakódnak egymásra emlékei. Furcsa alakjai gyakran a legképtelenebb helyzetekben végzik reájuk mért feladataikat úgy, miként a kompozícióba szervezett társaságot Orosz János mozgatja. Vissza