Orosz fegyverekkel Ferenc Józsefért

Fülszöveg

Az 1848/49-es szabadságharc sorsát I. Miklós cár fegyveres beavatkozása döntötte el. 1849 nyarán a Magyarországon harcoló hadseregek közül az orosz volt a legnagyobb. Mintegy kétszázezres létszámával nemcsak a tavaszi hadjáratot győztesen megvívó, Erdélyt és a fővárost is beleértve szinté az egész ország területét felszabadító fiatal honvédsereget múlta felül, hanem az oroszokat segítségül hívó osztrák kormányzat itt harcoló haderejét is. Paradox helyzet állt elő: a segélycsapatok erősebbek voltak a tulajdonképpeni hadviselő feleknél.
Az orosz hadsereg szerepének eljelentéktelenítésére Haynautól kezdve a magyar marxista történetírással bezárólag több kísérlet történt. Előbbi a győzelmet igyekezett kisajátítani, az utóbbi az erőviszonyok figyelmen kívül hagyása mellett a polgári átalakulás programját végrehajtó középbirtokos nemesség politikájának korlátaiban, a belső ellenség aknamunkájában, árulásban láttatta a küzdelem elbukásának okait.
A szabadságharc történetének legkevésbé... Tovább

Fülszöveg

Az 1848/49-es szabadságharc sorsát I. Miklós cár fegyveres beavatkozása döntötte el. 1849 nyarán a Magyarországon harcoló hadseregek közül az orosz volt a legnagyobb. Mintegy kétszázezres létszámával nemcsak a tavaszi hadjáratot győztesen megvívó, Erdélyt és a fővárost is beleértve szinté az egész ország területét felszabadító fiatal honvédsereget múlta felül, hanem az oroszokat segítségül hívó osztrák kormányzat itt harcoló haderejét is. Paradox helyzet állt elő: a segélycsapatok erősebbek voltak a tulajdonképpeni hadviselő feleknél.
Az orosz hadsereg szerepének eljelentéktelenítésére Haynautól kezdve a magyar marxista történetírással bezárólag több kísérlet történt. Előbbi a győzelmet igyekezett kisajátítani, az utóbbi az erőviszonyok figyelmen kívül hagyása mellett a polgári átalakulás programját végrehajtó középbirtokos nemesség politikájának korlátaiban, a belső ellenség aknamunkájában, árulásban láttatta a küzdelem elbukásának okait.
A szabadságharc történetének legkevésbé feldolgozott fejezete az orosz intervencióé. A magyarázat egyszerű: a szovjet levéltárak anyaga hozzáférheteden volt. Mára a helyzet megváltozott.
Mit lehet tudni a beavatkozást közvedenül megelőző orosz-osztrák tárgyalásokról, az orosz katonai előkészületekről? Lengyel szemtanúk hogyan emlékeztek a Galícián át Magyarország felé masírozó orosz csapatokra? Milyen okokkal magyarázható annak az orosz hadosztálynak az elindítása, amely Bécs sürgetésére gyorssegélyként még a tömeges beavatkozás előtt - példás orosz-osztrákporosz összefogással - Krakkóból vasúton érkezett a morvaországi Ungarisch Hradischba, s amely így európai vasúttörténetet írt? Mi volt morvaországi kényszerpihenőjének hátterében, hogyan vonult gyalogmenetben tovább Pozsony felé? Miként vélekedtek az oroszok a hadműveleteik szempontjából fordulópontnak tekinthető július 15—17-i váci csatáról, a július 20-i turai lovassági és a tragikus emlékű július 31-i segesvári ütközetről? Megváltoztatja-e a tudomány hadifogoly-kérdésben kialakult álláspontját az az iratcsomó, amely egy Oroszországba elhurcolt honvédtiszt sorsának dokumentumait őrzi, s amelyre a kötet szerzőjének sikerült rábukkannia?
Rosonczy Ildikó a Klebelsberg-ösztöndíjnak köszönhetően kutatott Moszkvában az Oroszországi Hadtörténelmi Levéltárban. Könyve, amelyben a fenti kérdésekre is választ ad, ennek a munkának az eredménye. Vissza