Előszó
1978 óta foglalkozom enyhe értelmi fogyatékos, mozgássérült gyermekekkel a Pető Intézetben. Hosszú évek óta tanítom őket. Eleinte gyakran előfordult, hogy bosszankodtam azon, ha egy-egy tanítványom...
Tovább
Előszó
1978 óta foglalkozom enyhe értelmi fogyatékos, mozgássérült gyermekekkel a Pető Intézetben. Hosszú évek óta tanítom őket. Eleinte gyakran előfordult, hogy bosszankodtam azon, ha egy-egy tanítványom nem bírt felfogni általam magától értetődőnek ítél dolgokat. Rövid idő után azonban "váltottam". Kezdett érdekelni, vajon mi lehet a gyerek fejében, hogyan látja ő a világot, ha számára ezek az evidenciák nem léteznek? Hol hiányos a tudása? Miben gondolkodunk egyformán? Honnan indulhatnánk?
Sajátosságukként könyveltem el a konkrét cselekvéshez tapadó gondolkodásukat, gondolkodásuk bizonyos fokú merevségét. Így nem vártam el tőlük, hogy azonnal elvonatkoztassanak, és az egyes gondolkodási műveletek váltásánál odafigyeltem arra, hogy a megelőző műveletet lezárjuk. Továbbra is sok rejtély maradt azonban előttem, amelyek megfejtéséhez a speciális pedagógiai tanulmányaim, és a szakirodalomban történő intenzív keresgélés, ill. dr. Gósy Mária "Beszédpercepciós diagnosztika és terápia" című tanfolyamának elvégzése után jutottam közelebb.
Iskolánkban az elmúlt 20-25 évben egyértelműen tapasztalható a hozzánk kerülő gyerekek tanulási képességének nagyfokú változása. 1980-ban tíz halmozottan sérült tanítványunk közül egynek volt komoly nehézsége a síkban való tájékozódással, analízissel/szintézissel, mára ez az arány megfordult. Rendkívül nagy számban kerülnek hozzánk olyan tanulók, akik emiatt nem tudják megtanulni (akiknek nem tudjuk megtanítani) a betűvetést több év alatt sem.
Az utóbbi években voltak olyan tanítványaim, akik - kisegítősökként -, rendkívüli éleslátással oldottak meg bizonyos problémákat, de sem a négyzethálós lapon, sem a vonalason nem "látták" a vonalhatárokat, a legegyszerűbb elemekből álló betűket sem tudták felismerhetően leírni, sőt az előpontozás, előírás sem jelentett nekik segítséget. A szemorvos szerint nem volt egyiküknek sem mérhető látásproblémája. Iskolába kerülésükkor az intelligenciavizsgálatuk eredménye jó volt, egyértelműen kisegítősöknek tűntek, illetve olyan gyerek is akadt köztük, aki az ép értelműek osztályából került át. Az intelligencia vizsgálatot pár év múlva megismételve, az eredmények alapján kérdésessé vált, hogy alkalmasak-e a kisegítő követelmények elsajátítására, vagy inkább foglalkoztatóba kellene kerülniük.
Vissza