Örömök és haragok (dedikált példány)

Előszó

Azok az írások, amelyeket a Móra Kiadó jóvoltából e kötetbe gyűjthettem, túlnyomórészt a Népszabadságban jelentek meg 1979 és 1982 között. Összegyűjtésüket az a remény indokolta, hogy az olvasó is egyet fog érteni a szerzővel - ezek az írások némileg túlmutatnak az aktualitáson. Mert, miért is tagadnám, az írások kiváltó oka valamilyen aktualitás volt; innen néha indulatuk vagy lelkesedésük. De talán mégis többek, mint a pillanatnyi indulat vagy lelkesedés lenyomatai: egy világnézet s egy kulturális magatartás kifejezései. Néha, tréfásan, azt szoktam mondani: cikkeimben egy "ambuláns esztétika" körvonalait szeretném megvonni. De a tréfában van valami komoly mag: ebben is. Ha nem is egy esztétika körvonalai - de egy esztétikai magatartás bizonyára megnyilatkozik bennük.
E cikkek jó részének kiváltó oka vagy vonatkozási anyaga a színházak vidékén keresendő. Ezekben az években zajlott egy - e sorok írásának pillanatában még korántsem lezárult - esztétikai vita a színházak vidékén; ebbe való beleszólások ezek. Fölösleges lenne most ennek a vitának az egyes tételeit bevezetőül pontokba szedni: ha az olvasó nem sajnálja a fáradságot, megtalálja azt a cikkekben magukban. Mindenesetre arra igyekeztem, hogy a színházi problémák ne maradjanak szűken a színház falain belül; a mögöttük lévő elvi problémák is kitetsszenek. Vagy más szóval: az aktuális vitákból igyekeztem kihüvelyezni az általánosítható következtetéseket, s ezek fényében foglalni az aktuális kérdésben állást. Álláspontom korántsem azonos a színházi emberek vagy a színházi kritikusok összességével; nem is tudom, hogy ilyen álláspont van-e. De hiszem, hogy nem kevesekével mindkét területen - s nem utolsósorban az olvasók-nézők jelentős részével -, akikről néha heves vitáink közben mintha elfeledkeznénk, pedig minden értük történik a művészet vidékein; vitáim nem kis része éppen ezért, ennek a védelmében keletkezett. Vissza