Örökség, mulandóság

Fülszöveg

„Az örökség filozófiai fogalom, szinonimái: állandóság, változatlanság, időtlenség. A családi örökség anyagi jelenség, és természete szerint mulandó. Vonzatos igéi: kiad, kitelik, elver. Segít, hogy egyről a kettőre jussak, de önmagában nem teszi lehetővé, hogy ott is maradjak. Az örökség mulandó - a mulandóság örök."
(Örökség)
„A pályaudvartól egy megállóra magányosan vártam a rozoga szerelvényt, amikor felbukkant egy harminc körüli fehérszemély, és szende mosollyal hozzám lépett:
- Zoltán?
Nézegettem, ugyan legyek-e Zoltán. Csúnyácska teremtés volt, kissé lestrapált: festett szőke haj, túlsminkelt arc, nikotintól megsárgult fogak, harsány rúzs
- Gábor vagyok.
- A társkereső hirdetésben az áll, hogy Zoltán. Rövid csend.
r
- Es pontosan ez a személyleírás
- Sajnálom.
Néhány méterrel arrébb lépdelt, várt. Végül felbátorodott és visz-szajött:
- Biztos, hogy nem Zoltán?"
(Miért nem vagyok Miskolcról Zoltán?)
A költő élete történetcserepek sokasága, melyek egyszer csak... Tovább

Fülszöveg

„Az örökség filozófiai fogalom, szinonimái: állandóság, változatlanság, időtlenség. A családi örökség anyagi jelenség, és természete szerint mulandó. Vonzatos igéi: kiad, kitelik, elver. Segít, hogy egyről a kettőre jussak, de önmagában nem teszi lehetővé, hogy ott is maradjak. Az örökség mulandó - a mulandóság örök."
(Örökség)
„A pályaudvartól egy megállóra magányosan vártam a rozoga szerelvényt, amikor felbukkant egy harminc körüli fehérszemély, és szende mosollyal hozzám lépett:
- Zoltán?
Nézegettem, ugyan legyek-e Zoltán. Csúnyácska teremtés volt, kissé lestrapált: festett szőke haj, túlsminkelt arc, nikotintól megsárgult fogak, harsány rúzs
- Gábor vagyok.
- A társkereső hirdetésben az áll, hogy Zoltán. Rövid csend.
r
- Es pontosan ez a személyleírás
- Sajnálom.
Néhány méterrel arrébb lépdelt, várt. Végül felbátorodott és visz-szajött:
- Biztos, hogy nem Zoltán?"
(Miért nem vagyok Miskolcról Zoltán?)
A költő élete történetcserepek sokasága, melyek egyszer csak valamiféle teljességgé állnak össze, ha megfelelő fénytörésű prizmán át szemléljük őket. Zsillé Gábor kötete műfajilag öt egységből áll: húsz tárca, tizenkét esszé, hét recenzió tekinthető e mű-egész cserepeinek, továbbá tizenkét beszélgetés pályatársaival, melyekből öt lengyel vonatkozású; végül pedig három beszélgetés - vele, a költővel, műfordítóval és életművésszel.
Értesülünk négyéves krakkói tartózkodásáról, mely során nem kisebb formátumú művészekkel, mint And-rzej Wajdával vagy Krzysztof Za-nussival készített interjút. Esszéin keresztül bepillanthatunk gyermek-és ifjúkorába, utazásaiba: a zamárdi nyaralóba, amit nosztalgikus hangulatú, különös fény-árny játékú betétversekkel idéz meg; és csudálatos találkozásaiba Adam Zagajewskivel, a lengyel költővel, példaképével.
Az életművész szó hallatán egy léha, felelőtlen szerencselovagot képzelünk magunk elé, aki az élet nyílt vizén sodródik, meglovagolva egy-egy ígéretesebb hullámot. Zsillé Gábor azonban nem ilyen: ő a szó leg-letisztultabb értelmében művésze életének, sorsa alakításának. Örökségével úgy gazdálkodott, hogy az a megnyugtató érzésünk támad, jobb helyre nem is kerülhetett volna. A költő feladata a mulandó részletek megörökítése, aminek Zsillé az elmúlt húsz év során, úgy érezzük, eleget tett. Vissza