Örökség-Almanach

Előszó

Kvetha Fricaya!
Az ifjú Christopher Paolini 1998-ban, tollal és papírral a kezében leült montanai otthonában, és - mint később kiderült - nagy fába vágta a fejszéjét: megírta páratlanul izgalmas fantasyregényét, az Eragon-t Világszerte több tucat nyelven és több millió példányban adták ki Az örökség ciklust; az ötlet alapján mozifilmet forgattak, videojátékokat és ajándéktárgyakat készítettek, és még sok minden mást. A siker azonban nem pottyant a fiatal szerző ölébe. Christopher, aki akkoriban tizenöt éves volt, csaknem egy éven át ült a vázlatok, jegyzetek és papírlapok felett, szereplőket és konfliktusokat talált ki, így szőtte meg a mesehálót, melyet azóta megszerettünk, és élvezettel olvasunk. Röviddel az után, hogy elkészült az Eragon első változata, Christopher megmutatta a családjának; rögtön megragadta őket a varázslatos, ötletes mese, összedugták hát a fejüket, hogy kitalálják, miként oszthatnák meg másokkal is. A család bízott benne, hogy Christopher sztorija kelendő lesz Montanában, sőt még azon is túl, így elhatározták, hogy kis magánkiadójukon keresztül ők maguk adják ki a könyvet. A Paolinik hónapokon át szerkesztették a regényt, hogy nyomdakész állapotba kerüljön, azután elindították a reklámkampányt, amely során Christopher kiállt az olvasók tömegei elé, akik már nagyon várták, hogy új, lebilincselően izgalmas és mesés kalandregény kerüljön a kezük közé. Vissza