Öröködbe, Uram..

Fülszöveg

Trilógiának indult, tetralógiává terebélyesedett Mács Józsefnek, a szlovákiai magyar irodalom egyik legolvasottabb alkotójának közel egy évszázadot felölelő regényfolyama.
A történet szinte észrevétlenül kezdi magát gombolyítani a bakasors minden „gyönyörűségével" valahol az olasz fronton, középpontjában a századelő öldöklő masinériájába csöppenő édesapa alakjával, ezzel a paraszti gyökerekből sarjadt iparos emberrel, aki egyébként az etnikai határon fekvő magyar falu tipikus figurája, a maga feltörekvő, felvidéki góbéságával, az élet hányattatásait elnéző szarkazmussal viselő bölcsességével.
A második kötetben egy generációval meglódul a közép-európai idő: a mesébe belép maga az író, aki - hogyan másképp? - szintén tipikus sorsát éli a hányatott felvidéki magyar gyerek-embernek előbb a visszacsatolt magyar világban, majd a háború utáni ismételt hazavesztésben, hogy a történet további részében a határon való átszökdöséssel, törvényt szegve szerezze meg az élethez való tudást.
A regényfolyam harmadik kötete az előző kettőt meghaladva már szélesebb társadalmi tablót tár az olvasó elé, ami nem csoda, hiszen a főhős világa is kitágul, ám - miért ne lenne ez is tipikus közép-európai és magyar sors? - be is borul fölötte az égbolt a jól ismert ötvenes, majd hatvanas évekkel. A nyomasztó légkört az író szerencsére mesterien tudja kezeim és oldani lebilincselő stílusával.
Az önéletrajzi és egyben családtörténeti mű negyedik kötetében a történet ott folytatódik, ahol a harmadik részben megszakadt: a sorsfordító ötvenes évek derekán, és tart egészen a nyolcvanas évek végéig, a nagy társadalmi fordulatig, amelynek feloldást és megoldást kéne hoznia - ha közben nem múlt volna el a termékeny élet, ha generációk sorsa nem tört volna derékba addig, ha a kettős szorításban, a kisebbségi sors bilincsében és az ideológiai vaspánt szorításában vergődő felvidéki magyarság időközben nem élt volna át komoly vérveszteségeket. A negyedik kötet végén mintegy vízióként, de talán a haldokló apa kedvéért, megjelenik a Halley-üstökös, amellyel gyermekkorában már találkozott, s amelyről azt tartják, hogy nagy változásokat szokott hozni a világra. A tabló vele lesz teljes és a történet befejezett.
A Madách-díjas író tetralógiája településtörténet és szociográfia, elégikus vallomás és történelmi olvasókönyv, anekdota-gyűjtemény és portrék galériája, memoár és vallomás, egyszóval szinte betájolhatatlan, akárcsak az a világ, amelyről szól: bár pontosan meghatározható, helye megvan a térképen, a mozaikkockák sokfélesége azt is feltételezi, hogy a kis felvidéki falucska egyik legszegényebb utcája, a Szívós-szög nem más, mint maga az univerzum közepe. A Mács József által leírt élmény mindnyájunk közös, nagy élménye. A kötetcímek mindenesetre magukért beszélnek: Apám regénye, A Kos jegyében, A sötétség gyermekei, Az üstökös visszatér... Vissza