Örökimádás 1918., 1922-1923. január-december

Előszó

Részlet az 1. számból:

Az Oltáriszentség az újévben.

Az Úr Jézus gyönyörűséggel lakozik közöttünk. Szeret itt lenni szentélyeinkben az oltáron, de kétségtelenül jobban szeret lenni az emberek szivében.
Az Úr Jézus egészen ismer bennünket. Tudja örömeinket, látja fájdalmainkat; megérzi reményeinket, megérti hitünket. Azokban a körülményekben szeret bennünket, ahogyan elhelyezett bennünket a földön, de csak akkor, ha mi is szeretjük Őt, ha mélységes imádással járulunk hozzá.
Az Úr Jézus - mondhatjuk - velünk együtt érez, velünk együtt örül, velünk együtt szenved, velünk együtt küzd, velünk imádkozik, velünk szomorkodik, munkálkodik és fáradozik. Hiszen «szeretet az Isten és aki a szeretetben marad, Istenben marad és Isten is őbenne». Szent gondolat ez, mely felemel, megszentel bennünket és boldoggá tesz.
És az Úr Jézus a jelen háború borzalmait is velünk szenvedi. Bátran fordulhatunk hozzá, bátran kérhetünk szívünk óhajtása szerint Tőle újabb kegyelmeket!
A legméltóságosabb Oltáriszentség az újévben is a mienk marad, mert Ő kitart velünk mindvégig, a világ végezetéig. Őt nem veszítjük el, ha mi nem akarjuk. Ő sokkal jobban szeret bennünket, mint mi Őt és Ő soha nem hagy el, soha nem vet meg bennünket. Csak mi ragaszkodjunk hozzá egész szívvel, egész lélekkel igazán és minden erőnkből, egész szivünkből, egész lelkünkből. Vissza