Előszó
Gyermekanalitikus és analitikusan orientált tanulmányokat bocsátok útjára ebben a kötetben. Már itt, az előszóban szeretném elmondani a kötet címét adó szavak történetét. Ezekben, mint cseppben a...
Tovább
Előszó
Gyermekanalitikus és analitikusan orientált tanulmányokat bocsátok útjára ebben a kötetben. Már itt, az előszóban szeretném elmondani a kötet címét adó szavak történetét. Ezekben, mint cseppben a tenger, benne van azoknak a gyermekeknek a bölcsessége, akiket Máté megtestesít és akiknek hálás vagyok azért, hogy megadatott nekem bepillantani lelkük legmélyébe, egy olyan világba, melynek gyermekkoromban én is állampolgára voltam, és amit az ő segítségük nélkül elfelejtettem volna.
Máté adoptált gyermek, ő az egyik esettanulmány szereplője. Egyik alkalommal azt kérdezte, mondjam meg végre, mi ő valójában: örök befogadott, vagy örökbe fogadott? Első pillanatban nem fogtam fel a két szó közti különbséget. Hogy időt nyerjek, kértem, írja le a szavakat, és amikor leírva láttam azokat, megkérdeztem, ő melyik szeretne lenni és mi a különbség a kettő között? Máté egyértelműén arra vágyott, hogy örökbe fogadott legyen, mert az "holtomiglan-holtodiglan" örülhet az együvé tartozásnak, míg az örök befogadott mindig csak befogadott marad, akit bármikor kitehetnek, bármikor "felmondhatják" a befogadást. Valójában szinte minden esettanulmány tartalmaz hasonlóan mély értelmű filozófiai gondolati elemet, gyermeki bölcsességet, amelyet a közös játékok, a feldolgozott álmok és a gyógyító rajzolás segítenek felszínre hozni. Számomra a játékok, álmok, rajzok manifeszt tartalma igen fontos támpontot nyújt a tünet megértéséhez. Mivel a gyermeket ért trauma időben sokkal közelebb van, mint felnőtt páciensek esetében, az elfojtás, ellenállás ereje gyengébb, a traumás élmény a tudatközeiben van, így az a manifeszt szövegből jól kihallható. Természetesen törekszem arra, hogy figyelmemet ne kerülje el az értelmezhető anyag látens tartalma, de annak mindenekelőtt az a szerepe, hogy az én megértésemet segítse, és csak olyankor tárom fel a gyermeknek - amint azt konkrét esetekben egyes tanulmányokban demonstrálom -, amikor arra feltétlenül szükség van. Tapasztalataim szerint a szükségtelen értelmezés a gyereket egy kényszeres gondolkodás irányába terelheti és a terápiát indokolatlanul hosszúra nyújthatja.
Vissza