Örök kortársaink

Előszó

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) az orosz kritikai realizmus kiemelkedő alakja. Vidéki birtokoscsaládból származott, írói munkásságát elbeszélésekkel kezdi. Az Esték egy gyikanykai tanyán népmesei ihletésű, idillikus történetit humoros-szatirikus hangvételű, kivételes megfigyelőképességgel írott novellák követik.
Gogol elbeszélő művészetének csúcsát A köpönyeg jelzi. Hőse, Akakij Akakijevics, a cári birodalom szorongató légkörében vergődő orosz kisember az antihősök, a "megalázottak és megszomorítottak" egész sorát nyitja meg az orosz klasszikus irodalomban: "Mindnyájan Gogol köpönyegéből bújtunk elő" - jelentette ki Dosztojevszkij, akinek már első nyomtatásban megjelent műve, a Szegény emberek is e Gogol-elbeszélés szemléletéhez kapcsolódik. Hasonlóan nagy hatást tesz Arany Jánosra Akakij Akakijevics megindító sorsa: a magyar olvasók már 1861-ben megismerhetik A köpönyeg-et, az ő fordításában.
Az orr című elbeszélése mint az orosz realizmus groteszk áramlatának egyik legnagyobb teljesítménye került be a világirodalomba. Az önmagában viszolygást keltő történet, a szokatlan társítások, a reális és irreális ötvözete - a groteszk mindmáig frissen ható tipikus darabjává avatják Gogol e remekművét.
1836-ban mutatták be A revizor című színművét.
Gogol nagyobb terjedelmű, s egyben legjelentősebb alkotása a Holt lelkek. E prózai eposzában átfogó képet ad korának társadalmi s ezen belül morális válságokkal küzdő Oroszországáról.
Gogol személyes sorsa is hű tükre szűkebb világa ellentmondásainak. Élete végén elméje elborult, s így halt meg 1852-ben. Vissza