Örök élet igéi IV. (töredék)(Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet a könyvből:
A KÍSÉRTÉSEK
„ Akkor Jézust a pusztába vivé a lélek, hogy megkísértse az ördög.44 Mt. 4, 1. Böjt első vasárnapjára

Jézust megkísérti az ördög, s maga a Szent Lélek, az „Isten Lelke" viszi ki őt a pusztába, azért, hogy megkísértessék. Ugyan mit jelenthet ez? Hiszen az ördögnek tudnia kellett, hogy Jézust hiába kísérti s még jobban tudta ezt az Isten maga, az Isten Lelke. Mi célja és mi értelme volt ennek a sajátszerű, céltalan és előre eredménytelen megkísértetésnek?
Jézuson az ördög kísértése hiábavaló volt, annyi bizonyos. A külső megkísértés nála mégcsak a belső megkísértés határvonaláig sem juthatott el, vagyis Jézus mégcsak gondolatban sem foglalkozhatott azzal, hogy a kísértésnek legcsekélyebb mértékben is engedjen. Hiszen az Úr emberi természete éppen az istenséggel való egyesültségénél fogva teljesen és tökéletesen vétkezésmentes és mint a teológiai műszó mondja: vétkezhetetlen volt. Mégis ennek a megkísértésnek meg kellett történnie, mert az Úr maga akart példát adni: amint a jócselekvésre általában, úgy a kísértések legyőzésére is. Az Isten Lelkének ösztönzése szerint meg akarta mutatni nekünk, embereknek, mikép kell viselkednünk a kísértés óráiban, hogyan kell ellenállnunk a gonosznak. Mi is a kísértés? Minden olyan körülmény, amely alkalmat és ösztönzést ad a bűnre. A kísértés jöhet kívülről, vagy belülről. Kívülről jön, amikor emberek, könyvek, tárgyak, külső körülmények, látványok, olvasmányok, beszédek, csábítások, ingerlések s hasonlók okozzák, főleg pedig a rossz példa, a mások könnyelműsége, amely ránk is átragad s elhiteti velünk, hogy nem is olyan nagy baj, ha valaki vétkezik, nem kell a lelkiismeret szavát s az Isten, vagy az Anyaszentegyház tilalmait olyan tragikusan venni. Vissza