Állj! Ki vagy?

Előszó

Részlet a könyvből:

Megállt egy várszerű, ódon épület előtt, amely még a középkori időkből maradt vissza. A kétméter vastagságú falakon mohával borított rések ásítóztak; még el nem tünt emlékei vérző idők ágyúgolyóinak... Ebben a régi épületben volt elhelyezve a városi mérnöki hivatal. Ide akart most bejutni, hogy Cosma főmérnökkel beszéljen. Nehezen határozta el magát, hogy belépjen a kapun, tétlenségbe és tűnődésbe roskadva állt a bejárat előtti térségen, várakozott és ez a várakozás belső passzívitás volt, amely akcióképtelenné és mérlegelővé tette. Hajnaltájban feküdt le, izgalmas römipártija volt a Boulevard-kávéházban. Harnic lejt nyert s ezért a harminc lejért egész éjszaka cigarettafüsttel maratta a tüdejét, fakóvá züllesztette arcát, a tompa fájásig kínozta idegeit. Harminc lejért... Az egynapi »egzisztenciális rezsi« egy töredékéért, nevetséges összegért, amelyből éppen csak a számláját fizethette ki, de borravalót már nem adhatott belőle a magában szitkolózó pincérnek, aki a páholyrész sarokasztalához ragadt römipárti miatt csak hajnalban rámolhatott el.
A hosszú fentmaradás miatt volt ilyen hangulatban, nyugtalanság kúszott a torka felé, bizonytalanság szorongott a bordái között. Idegei és gondolatai ködösen zsibongtak; nem aludta ki magát, a megszokott déli felkelés helyett már tíz óra előtt ébresztette fel a Cosmához tervezett felmenetel ösztönös parancsérzete. Vissza