Előszó
Részlet a könyvből:
Mikor megérkeznek a langyos májusi napok s üde zöld levélkék verik ki a hegyek bozontos üstökét, feltámad a falu. A munkásnépség jóelőbb kibújt már a meleg fészkekből,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mikor megérkeznek a langyos májusi napok s üde zöld levélkék verik ki a hegyek bozontos üstökét, feltámad a falu. A munkásnépség jóelőbb kibújt már a meleg fészkekből, szántani, vetni kellett, elrakni szépen a kapásnövényt. Az apró gyerekeket is szabadon engedte egy-egy meleg napon az anyja, de vigyázni kell nagyon, a tavaszi napsugár ravasz jószág: melegít, ahol éri az embert s meghűti a háta mögött.
Most aztán, hogy két álló hétig melegen záporozta a földet, a hegyeket a felső áldás, Suta Gábor felesége is megszabadítja a szobalevegőből hat szem apró gyerekét. Meleg ruhácskát ád rájuk s egyre mondogatja:
- Aztán vigyázzatok csöpp bogaraim, csak a napocskán szabad futkosni.
S nekilódulnak az apróságok a szabadságnak. Szaladgálnak a napos udvaron, akár a fiatal csikók. Szinte nevet felettük a májusi nap ragyogó, tüzes ábrázata.
Suta Gábor lédeczi paraszt, az apa, negyvenéves, apró, csontos ember. Akkorák a tenyerei, mint egy kisebb péklapát. Cserzett a bőre a kézfején s kemény a marka. Megedzette alaposan a munka. Nagy családra dolgozik kis földön, olcsó napszámért, ha sikerül munkát fognia valahol. Csöndes, szótalan ember ez a Suta Gábor. Esténkint fáradtan állít be a mezőről, letelepszik az asztalhoz s várja a meleg ételt, korgó gyomorral.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal