Előszó
Kedves Barátném.
Önnek a hozzám írt szeretetreméltó levele indított ennek a furcsa irodalmi válfajnak a megírására.
Mert furcsa ennek már a czíme is: idegen nyelvre lefordítva tiszta képtelenség....
Tovább
Előszó
Kedves Barátném.
Önnek a hozzám írt szeretetreméltó levele indított ennek a furcsa irodalmi válfajnak a megírására.
Mert furcsa ennek már a czíme is: idegen nyelvre lefordítva tiszta képtelenség.
Hogyan? "Ein alter Mann ist kein alber Mann?" - "Un homme vieux n'est pas un homme vieux?" - "An old man ist not an old man?" - "Ten sztari cslovek bit nye sztari cslovek?" - "Uomo vecchio non e nomo vecchio?" Hisz ez nonsens!
Az ám; mert az európai nyelvek egyikében sincsenek meg ezek a finoman megkülönböztető hasonnevűségei (synonyma) a magyar szavaknak.
Ha azt mondjuk valakinek "öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha azt mondjuk "vén ember", az már ócsárlás: a "vén asszony" pedig éppen háborus eset (casus belli).
Vannak azonkívül még "régi emberek" is, a Szentírásban olvashatunk "só-embert", sőt ha a harmadévi képviselőház névjegyzékén végigfutunk, még "ócska emberekre" is találunk.
S mindezekre az európai nyelveknek csak egy kifejezése van: "alt, vieux, old, sztari, vecchio".
De még furcsább a czímhatározó: "Képzelt regény."
Hát vannak nem képzelt regények is?
Ennek az értelme az, hogy ezek a történetkék csak az írójukra nézve képzeltek; de valósággal mind emlékezetben élő történetek, a mikre aztán a szerző beleképzeli magát.
Vissza