Ördög a zöldfolyosón (dedikált példány)

Fülszöveg

Úgy is mint biológus és úgy is mint társadalmi lény tudom: egyes (parazitáknak nevezett) szervezetek más organizmusok halálán kelnek életre. Felemás érzés ezért arra gondolnom, hogy pont akkor küzdöttem magam e világra, amikor a háború utolsó lövései apai nagyapámat a másvilágra küldték. Szüleim szerint ez négyezer-ötszázötvenkilencben (45.5.9) történt, de élet és halál zűrzavarában az anyakönyvi kivonatomba egy nappal korábbi dátumot írt a hivatal. Hivatalosan tehát öregebb vagyok valódi koromnál, de e huszonnégy órával sehogyan sem tudok elszámolni. Bárhogy kutatok nyüzsgő létem elmúlt pillanataiban, ez az akár naplopásra is alkalmas ajándék idő nem bukkan fel sem a kecskeméti barackvirágos gyerekkorból, sem a szegedi barackpálinkás egyetemi évekből, a mát magába foglaló fővárosi füstgázfogyasztós időszakomból pedig végképp nem. Emlékezetkihagyásom lenne talán? Nos, ez lehetséges, hiszen olyan korszak húzódik a Győzelem Napja és a Millennium között, amelyben nemcsak pelenkáimat mosták tisztára, hanem az agyamat is módszeresen hipózták. A patyolatakció szerencsére nem sikerült teljes mértékben, mert maradt néhány gondolatom még az ezredvégre. Ezeket sűrítettem FÉLPERCES adagokba - amikor éppen rámjött a májfunkcióromlással együtt járó félperc, kialakítva bennem a kényszerképzetet: az ördög soha nem alszik és mindig ott van, ahol nem kellene!
Érsek Tibor ezredvégi gondolatairól annak a szegedi professzornak az esete jut eszembe, akinek az éppen vizsgázó tanítványa - függetlenítve magát a számonkérés „emelkedett" pillanataitól - elővette a zsebében megszólalt mobiltelefonját, s kedélyes csevegésbe kezdett hívójával. A legendás nyugalmából „kivetkőzött" professzort olyannyira felbosszantotta ez a közjáték, hogy a hallgató kirúgásával zárult história hozadékaként országos hírű tanulmányt írt a bunkósodásról.
Az ördögi félpercesekből sem hiányzik a bunkószellem ostorozása, és érződik valamiféle mérgesemberi bosszankodás is, bár legtöbbször bölcs okfejtéssé, olykor intelmekké szelídült megfogalmazásban. Olvashatunk mindennapjaink júdásairól, nagy nulláiról, kis kaliberű tömegeiről, az olajat arannyá változtatókról, szunyókáló képviselőkről, jövőnket elkótyavetyélő szerencselovagokról csakúgy, mint nemzetünk sorskérdéseiről, jelenünkben divatos hóbortokról, az egymásra figyelés és a polgári értékrend hiányáról. Minderről helyenként csipkelődve, humorral fűszerezve írja ördögi harminc másodperceit a szerző, többnyire kaján sztorikba, szófejtésekbe ágyazottan. Szolgáljon tanulságul, s találjon minél több értő olvasóra a bölcs aforizmákkal és remek rajzokkal illusztrált kötet!
Mindig földob, ha jóval és széppel szembesülök. Úgy érzem, ilyenkor repülök. Felhők felett, szennytől töretlen napfényben. tülekedő embertömegtől mentesen, hazugsághullámok hatótávolságán túl. Lebegek ég és föld között súlytalanul, zajtalanul, elégedetten és boldogan. Ám jönnek az ocsmányságok hívatlanul, és a varázs nyomban tovaillan. Zuhanni kezdek a valószínűtlen kékség csöndjéből, felhőpárnák óvó puhaságából, mint akinek mégiscsak van súlya. Manőverezhetnék, hogy minél vonzóbb területen érjek talajt, de valami belső hang sorsszerűen a koppányi rögökre kényszerít. Becsapódásomkor harcias vámosok esnek nekem durván, nemzeti érzésem behozatali engedélyét követelve. Eközben minden más "feeling" szabadon siklik be a zöldfolyosón! Vissza