Mediterrán széllel

Fülszöveg

Szenvedélyesen szeretek utazni. Tájakat, embereket fölfedezni, megismerni. Jövő-menő, látni vágyó kedvemet hivatásomnál fogva nagyobb mértékben elégíthettem ki, mint ahogy egyébként módomban lett volna. Körülmények szerencsés találkozása. Véletlennek azonban semmiképpen sem nevezném.
Megtanultam, hogy vannak távolságok, amelyeket, minden közlekedési eszköz igénybevétele nélkül, csak gyalogosan tehetünk meg. Vannak távolságok, amelyeket vonat vagy repülőgép hidal át s vannak, amelyeket egy kézmozdulat. Utazni mindenféle módon tudnia kell annak, aki jól akar utazni, mert a térben megtett utak mellett vannak olyanok is, amelyek térben nem mérhetők. Minél jobban tudok utazni, annál teljesebb élményben, annál teljesebb megismerésben lesz részem. Ezt a teljességet kívánom megosztani az olvasóval. Pótolni mind az öt érzékszervét, mert más a ragyogása a tauruszi fenyvesek zöldjének, mint a májusi Csallóköz smaragd fényű rétjeinek. A Kis-Kárpátok vonulataiból lezúduló szél más dallamokat fütyörész, ha szabad nyargalásba kezd a mátyusföldi síkságon, s más melódiát, illatot hord, ha Afrika küldi forró leheletét. magasra tarajosítva az Égei-tenger szelíd hullámait. Más világ problémái néznek velem farkasszemet a bodrogközi szövetkezeti tag tekintetéből, mint a bodrumi gépkocsivezetőéből. Talán még a virágok illata, a homok tapintása is más a különböző hosszúsági és szélességi fokok alatt. De miközben az utas regisztrálja a mérhetetlen sok különbséget, rányílik a szeme: az élet alapvető dolgai mindenütt egyformák. Ezért rokonítható az egész világ és minden nép, ezért azonos minden, s ugyanakkor annyira más. Vissza