Az ezüstflotta kincse

Előszó

Részlet a kötetből:

"Az 1925. év egyik tavaszi délutánján szokatlanul érdekes nemzetközi társaság gyűlt össze a nápolyi Cavour-szálloda pálmás előcsarnokában. A szálloda előkelő vendégei, amikor diner után erre elhaladtak, hogy szobáikba térjenek, meglepődve súgtak össze, mert minden nemzetbéli megtalálta az idegenek között a maga ismerősét; még pedig olyan ismerőst, aki otthon, a távoli hazában fejedelmi hírnek örvendett a pénzvilág hatalmasságai közt.
A franciák mély tisztelettel emeltek kalapot Guillard, a Credit Francé elnökigazgatója előtt, a belgák Villanie brüsszeli bankárt ismerték fel, az amerikaiak Harrison megpillantására meredtek meg a csodálattól, sőt még két japáni is felfedezte a maga emberét egy lógóbajuszú kövér alakban s egyikük félhalkan odaszólt társának:
- Kuang-Cse, a kínai bányatulajdonos Európában van? Ez érdekes újság! Még ma értesítem róla a tokiói kamarát!
- Hol van! Melyik az!
- Ott ül a sarokban, a pálma mögött, úgy látszik, nem veszi szívesen, hogy felismertem!
Legutolsónak egy angol család haladt fel a lépcsőkön s a családfő visszatekintgetve jegyezte meg a már embernyi fiának:
- Látod, Arthur, attól az úrtól megtanulhatnád, a takarékos gazdálkodást.
Arthur még a monokliját is leejtette szeméről, hogy jobban megnézze azt a csodaembert:
- Attól a hosszú, vékony gentlemantól?
- Attól, kedves fiam, mert tudd meg, hogy az az évszázados hírű Joms-bankház! Nagy dolog lehet, amiért ő az idény közepén elhagyta Londont!" Vissza