Előszó
Részlet a tartalomból:
"A könyv kétféleképp érthető címe egyértelmű: Ószövetség tanítási módszerünk a legmesszebbmenőkig megfelel az ószövetségi biblia tanításának. Egyre többen jönnek rá, hogy feladatunk nem az elbeszélések még színesebb, még elevenebb formában történő továbbmondása. Belátjuk, hogy a túlszínezés vétek is lehet a Szentírás ellen, éppen úgy, mint bizonyosfajta képi ábrázolás és videózás: a gyermek elöl eltakarják az Üzenetet.
A színes előadás emléke megmarad egy életre, de amit jelent, és amit tanít, soha nem lesz élet. A „később majd megérti", sohanapján valósul meg. E téren az ovisok számára is az a szabály, mint a középiskolás bibliaórán.
A tanításunkból világosan ki kell csendülnie mit jelentett a szöveg az első olvasóknak, akiknek íródott, a zsidóságnak. Miként vitt vigasztalást vagy korholást a népnek. Milyen életet kívánt tőlünk. Ugyanakkor mit jelent nekünk, akik a kereszténységben olvassuk. Az üzenet nekünk is szól, hiszen az Ószövetség hivatalból Krisztushoz vezető pedagógusunk. (Gal 3,24) Egyúttal türelmet és vigasztalást ad reményünk megőrzésére (Vö.: Róm 15,4).
Hiba a régi, szakállas példák szerint Ábelt megdicsérni, mert esténként elmondotta az „Én Istenem, jó Istenem" kezdetű imáját, majd élére hajtogatva tette el nadrágját; bezzeg, az a betyár Kain Éppen így az engedelmes Izsáknak nem mondta az apja: Menj, Fiam, gyufáért, de ne a sarki zsidóhoz, hanem a keresztény Hangya Szövetkezetbe.
Ha valamelyik szöveg üzenetét nem értem, hitoktatásához sem foghatok. Belátjuk, hogy a biblia-tanítás egyik legnehezebb kateketikai feladat. Ezt szeretné segíteni ez a könyv.
Alsó osztályok számára aránylag kevés ószövetségi anyagot tudunk felhasználni; történetei bármennyire is csábítanak az elmondásra. Főleg ha véres, halálos történetekről van szó..."
Vissza