Orániai Vilmos vagy Istenért és a hazáért!/Medicsi Lőrincz

Előszó

Orániai Vilmos vagy Istenért és a hazáért!

Mesének is beválik, pedig való-igaz történet, amit most elbeszélni fogok.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nép; szabadabb, gazdagabb, boldogabb minden más nemzeteknél... Tengerparton lakott; gyönyörü vidéken, melynek egyik szegélyét az északi tenger hullámai nyaldosták ... Az egész ország óriási kerthez hasonlitott, fölséges és termékeny talajjal, s szebbnél szebb városokkal, mikben palotaszerü házsorok emelkedtek s királyoknál kevélyebb polgárok éltek és uralkodtak.
Irigye is csak egy volt a viruló jólétnek és ritka szerencsének, ami e kis darab földet paradicsommá varázsolta; ámbár igaz, hogy ez az egy - száz ellenséggel fölért...

Medicsi Lőrincz

Medicsi János, a flórenczi bankár és államférfiu, hosszas és sulyos betegsége aggasztó fordulatot vévén - magához hivatta két fiát: Kozmát és Lőrinczet. És megáldotta és igy szólt:
- Ugy érzem, hogy elérkeztem a határhoz, melyet isten és a természet már születésem perczében kitüzött számomra. De nyugodtan halok, mert gazdagon, ép erő és egészségben, s mindenkép oly karban hagylak, hogy nyomdokaimon haladva, közbecsülés és hála fog környékezni. Nem is könnyiti meg halálomat semmi, mint az az öntudat, hogy soha sem ártottam másoknak, sőt inkább ahol alkalom nyilt, tőlem telhetőleg használni igyekeztem mindenkinek. Lelketekre kötöm, hogy ti is igy tegyetek. Különösen abból, a mi az államé, soha többhöz ne nyuljatok, mint a mit a törvény és polgártársaitok bizalma fog kiszabni és fölajánlani nektek. Irigység és rágalom nem férközhetik hozzátok ez esetben soha, mert nem az, amit önként adnak, hanem amit erőszakkal ragad magához valaki, szokott gyülöletet ébreszteni. A tapasztalás tanuskodik, hogy akik a máséra éheztek, rendesen elvesztik a magukét is, s mielőtt elvesztenék, csupa merő keserüség már egész éltök. Ezen elveknek köszönhetem, hogy annyi ellenség és zavar közepette családom jó hirét-nevét nemcsak megőriznem, de ujabb fénynyel öveznem is sikerült szülővárosomban. Kövessétek példámat s hasonló sorsotok lészen, ellenben ha nyomairól letértek, azok számát fogjátok szaporitani, kiknek gyászos emlékezetét képezi, hogy házuk romlását, családuk pusztulását ők okozták, ők idézték elé... Vissza