Ora et labora

Előszó

A magyar börtönökben, várbörtönökben szinte az államalapítás óta, különösen a polgári átalakulás 1856-tól kezdődő börtönépítései után jelen voltak a papok, szerzetesek, lelkészek, a női börtönökben az apácarendek tagjai, akik részt vettek a fogvatartottak vallásgyakorlási igényeinek kielégítésében, egészségügyi ápolásában, személyiségük pozitív irányú változtatásában.
A hitélet mellett az egyházak tevékenysége már kezdettől fogva az elítéltek teljes élettevékenységének segítésére, jobbítására is kiterjedt. Minden esetben az "ora et labora" elvet alkalmazták, azaz megszervezték a rabok munkáltatását is.
A rendszerváltással egyidejűleg mintegy negyvenévi szünet után a fogvatartottak a vallásgyakorlásáról szóló 8/1990. (IV. 27.) IM. rendelet teremtette meg újra a lehetőséget a büntetés-végrehajtási intézeteken belüli nyílt hitélethez.
Ez a rendelet lehetőséget biztosított az istentiszteletek, vallási rendezvények megtartására az intézetekben, az egyházi házasságkötésre, keresztelésre, temetésre.
A jogszabály engedélyezte, hogy a fogvatartottak a vallás gyakorlásához könyveket, kegytárgyakat tarthassanak maguknál. A lelkészek az egyházi elöljáró megbízólevelével léphettek be az intézetekbe, és a fogvatartottak a lelkészekkel ellenőrzés nélkül tarthattak kapcsolatot.
Ma már a törvény biztosítja az elítéltek szabad vallásgyakorlását. A "Szegedi Csillagbörtön" az első olyan intézetek között volt, amely megteremtette az egyházak és a fogvatartottak számára a hitélet és a karitatív tevékenység feltételeit a szigorúan zárt környezetben.
Tanulságos dokumentum és forrásértékű információkat tartalmazó könyv kerül az olvasók elé. Talán a későbbi korok történészei csodálkozni fognak azon, hogy szinte a semmiből lelkes és elkötelezett emberek hogyan tudnak pezsgő hitéletet varázsolni súlyos bűncselekmények miatt hosszú időre elítélt embereknek a börtönviszonyok között.
Nagy igényű és teljességre törekvő kötetet tart kezében az olvasó. Különösen jelentősnek tartom, hogy az ezeréves magyar államiság ünnepe alkalmából egy büntetés-végrehajtási intézet a kiadóval karöltve ilyen nagy vállalkozást kezdeményezett.
A kötet bizonyosságot tesz arról, hogy a magyar büntetés-végrehajtás milyen nagy arányú és széleskörű szellemi potenciál birtokosa. Ez a képesség igényszinttel és elkötelezettséggel párosulva nagy és különleges teljesítményeket is lehetővé tesz.
Változó és egyre nagyobb követelményeket támasztó világunkban erre egyre nagyobb szükség is van. Az új kihívásoknak csak a társadalom és az egyházak közös erőfeszítésével lehet megfelelni, erről tanuskodnak a könyvben megjelent tanulmányok, visszaemlékezések, dokumentumok.

Dr. Bökönyi István vezérőrnagy
a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka Vissza