Operációkutatás távoktatással

Előszó

Annak a tudományterületnek, mellyel ebben a jegyzetben foglalkozni fogunk, az "operációkutatás" elnevezést kb. 1937 végén adták. Ekkor az angol légierő egy csoportja feladatot kapott arra, hogy kidolgozza a vadonatúj angol radarberendezések, illetve a légi harcok operatív irányításának a rendszerét. Ennek a speciális csoportnak a kutatási területe tehát harci cselekmények, más szóval katonai operációk elemzése, optimalizálása volt. Ezt az újszerű feladatokkal megbízott csoportot angolul "operational research group"-nak nevezték, és később ebből az elnevezésből kiindulva nevezték el az egész tudományterületet többek között magyarul is operációkutatásnak.
Kezdetben nem voltak ennek a tudományterületnek saját szakemberei, ezért az ilyen típusú csoportokat különböző szakterületek kutatóiból hozták létre, akik egymástól eltérő, különböző irányú ismereteiket képesek voltak az adott vizsgálandó rendszer elemzése érdekében együttesen kamatoztatni. Erre azért is szükség volt, mert az általuk vizsgált rendszerek bonyolultsága meghaladta egy-egy ember, vagy azonos területen képzett csoportok ismeretszintjét, mégis, a különböző tudományterületek művelői együtt képesek voltak az ilyen rendszerek belső szerkezetének a feltárására és ezzel az optimális irányításuk módszereinek a kidolgozására is. Az operációkutatás tudományának ez a jellege a mai napokig fennmaradt, ami miatt joggal nevezhetjük ezt a tudományterületet interdiszciplinárisnak, hiszen ennek sikeres alkalmazása a szó szoros értelmében vett "team-munkát" kíván.
Mind a mai napig nehezen adható azonban szabatos definíció arra, hogy mi is az operációkutatás tudománya. Ha röviden kellene definiálnunk, akkor egy korai definíciót követve azt lehetne mondani, hogy "operációkutatás az a tudomány, amely az optimális döntések előkészítésében matematikai módszereket használ". Ennél jóval bővebb meghatározás olvasható az 1959-ben megalakult IFORS (International Federation of Operations Research Societies, Operációkutatási Társaságok Nemzetközi Szövetsége) egyik ismeretterjesztő kis füzetében: "Az operációkutatás bonyolult rendszerek tervezési és irányítási problémái megoldását szolgáló tudományos módszertan. Gyorsan változó környezetben a rendszerek olyan leírását igyekszik megtalálni, mely elősegíti a problémák hatékony megoldását. E rendszerleírások jellegzetessége, hogy bennük emberek, anyagok és pénzek közötti bonyolult kapcsolatok jutnak kifejezésre. Az operációkutatási tevékenységben nagy szerepe van a tapasztalatnak és annak, hogy milyen analitikus módszert sikerül kifejleszteni, illetve adaptálni, továbbá ezek révén milyen eredményesen lehet a logikai implikációkat felismerni. Az operációkutatást eredményesen alkalmazták az üzemi gyakorlatban, az iparban, az államigazgatásban, minek során sok új analitikus módszert alkottak meg. Ilyen például a matematikai programozás, a szimuláció, a játékelmélet, a sorban állás elmélete, a hálózatok elmélete, a döntéselmélet, a többcélú analízis, stb., melyek erőteljes gyakorlati alkalmazással bírnak. A gyakorlati operációkutatás olyan csoportmunka, mely szoros kooperációt kíván a döntéshozók, a képzett operációkutatási szakemberek, továbbá azok között, akik a rendszerrel kapcsolatos akcióban valamilyen módon résztvesznek." Vissza