Előszó
Tisztelt Művészetkedvelők!
El kell árulnom, hogy a Szerelem című filmem készítésének egyik fontos momentuma, hogy a zene megkomponálására Mihály Andrást, az Opera akkori igazgatóját kértem fel....
Tovább
Előszó
Tisztelt Művészetkedvelők!
El kell árulnom, hogy a Szerelem című filmem készítésének egyik fontos momentuma, hogy a zene megkomponálására Mihály Andrást, az Opera akkori igazgatóját kértem fel. Amikor a tekercsek készen lettek, és a mozgóképes szalaghoz hozzáillesztettük a hangfelvételt, azt éreztem, hogy ezek a mozgások, ezek a tartalmak nem igénylik a zenei támogatást. Ebben ő is egyetértett velem. Egy jelenet volt csupán, ami kivételt képezett, mégpedig az, amikor az idős dáma megkapja a fia hamis levelét, amelyet valójában a feleség írt. A zenének itt színes, groteszk tartalma lett, furcsa, de mégis megnyugtatójátékos kifejezéssel.
Én valójában arra vagyok kíváncsi, hogy ki az a merész tehetség, akiben van valamilyen vonzódás a film iránt, akit megérint ez a téma, vagy provokálja a feladat, esetleg a hangszerelés egy olyan régióját hozza létre, ami egyfajta pecsétet, márkát kölcsönöz az operájának. A történet maga egyszerű, de nagyon megrázó. Ha a zeneszerzőben van egy alaphang, és ezt megszólaltatja, egy kicsivel másabb lesz ez a produkció. Valóban operává válik.
Az én szerepem ebben az ügyben minimális. Amikor a hír eljutott hozzám, hogy operaadaptáció készül a filmből, nem merült fel bennem, hogy mindehhez hozzá tudnék tenni valamit. Ha azonban e számomra nem érdektelen gyermekemnek testvére születik, az egy nagyon nagy dolog lenne a nézőnek, az operairodalomnak és persze nekem is.
Ebben az évben rengeteget utaztam, sok elfoglaltságom volt, de kíváncsi vagyok és előbb-utóbb sort kerítek arra, hogy megnézzem Varga Judit első operáját.
Át fogom vágni ezt a szalagot, ígérem! Addig is üdvözletemet és köszönetemet küldöm mindazok számára, akik ebben a vállalkozásban részt vettek.
Vissza