Opera 2013. március-április

Előszó

Az Opera létrejötte óra, közel százharminc éve már a magyar kultúra legnagyobb intézménye. Ki foglalkoztat hatszáz művészt? Ki más tarthat fenn kilenc műhelyet? Ki boldogulhat csak háromszáz műszaki és adminisztratív kolléga megfeszített munkája által? És ki képes négyszázharminc nagytermi előadást tartani egy évadban? Csakis az Opera. Hogy e hatalmas erőforrásokkal rendelkező intézmény melyik úton halad, minimálisnak látszó mozgásteréből kihozza-e a maximumot, arról dönteni nyomasztó felelősség. Két dolog segít ebben - a hiten kívül, amely így vagy úgy értve, de mindenki számára egyformán nélkülözhetetlen.
Az első a nézők primátusa. Ha műfaj, stílus, szerző, darab, szerep vagy nyelv, ha játszóhely, dátum, kezdés, felirat, prospektus vagy ár felől kell határozni, csak a néző szempontja lehet igaz: a művelt és érzékeny, vagy épp a kiművelendő és érzékeny nézőé, aki persze gyakran kiskorú, s rajta múlik saját jövője - de látogatásai révén a mienk is. A második a kreativitás. Az a bizonyos ötlet, amely titokzatosabban születik, mint bármi más, és már a gyermekeim is tudják, hogy e feltérképezhetetlen világmindenségben csakis a gondolat a leggyorsabb. Ötlettel és gondolattal építjük az évadok vázát, a játszási szisztémát, fordítjuk figyelmünket erre a műfajra vagy arra a szerzőre. Immár másfél éve ötlettel ruházzuk fel az Operát, hogy mindig érdekes maradjon, művészeink és művészetének ezer arcát megmutathassa, minél szélesebb kör számára. Vissza