Előszó
AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET MUNKABIZOTTSÁGA
A formázás és öntés technikája
A műszaki közvéleményben az öntés technikájáról az a nézet van elterjedve, hogy bármilyen gépkonstrukció, amiben teljesen zárt üregek nincsenek, öntés által előállítható. Nem kell mást tenni, mint homokból az öntendő tárgy alakjának megfelelő üreget kialakítani, azt a megömlesztett fémmel kiönteni, a leöntött darabot a homoktól megtisztítani. A darabnak megfelelő üreg kialakítására legtöbbször minta szolgál, de főleg forgástesteknél ez sablon szerint is történik. A minta és sablon elkészítése is mintakészítő' feladat a mintakészítőnek kell a mintát, vagy a sablont a szükséges magokkal (magszekrényekkel) úgy elkészíteni, hogy a darab leöntéséhe.z szükséges üreg kialakítható legyen. Így az öntőnek csak a forma és magszekrények homokkal történő kidöngölése és a forma összerakása jut, ami a mintakészítésnél sokkal kevesebb szakmai tudást kíván, csupán a sablonformázás kíván valamelyes szakmai képességet. Így aztán érthetetlen az öntödei nagy selejt, ami jóval nagyobb a megmunkálási, vagy akár a kovácsolást vagy hengerlés! selejtnél is. A szerkesztők sem értik meg, hogy miért vannak öntési szempontból jó és rossz szerkezetek, mert az általános felfogás szerint az egyes szerkezetek között csak az a különbség lehet, hogy az egyik formázás egyszerűbb, a másik komplikáltabb. Ezen hiányos, éppen ezért téves felfogás kiegészítésére az öntéssel kapcsolatban, 4 szempontot kell minél előbb a köztudatba bevinni.
1. A leöntött darabok nem maradnak meg a kiöntött üregnek megfelelő méretben, hanem összehúzódnak. zsugorodnak. Ezen zsugorodás mértéke acélöntésnél 1.8-2.5%, szürkeöntésnél 1%. A többi fémeknél többnyire a kettő között. Bár a minta zsugorodás mértékével nagyobbra készül, azonban gyűrű, vagy üreggel bíró öntvényeknél az öntőnek kell azt a feladatot megoldani, hogy a forma szilárdsága miatt az öntvény az összehúzódás gátlása következtében meg ne repedjen, vagy túlságosan ne deformálódjék. Ebből is látszik, hogy az öntésnél pontos mérettartás nem lehetséges.
2. A leöntött darabban, különösen az anyaghalmozási helyeken a folyékony fém megszilárdulásánál az említett összehúzódáson kívül fogyási üreg (lunker) is képződik, amelynek mértéke fémenkint változik sokkal nagyobb az acélnál, mint az öntött vasnál, vagy a többi fémeknél, azonkívül erre az öntés hőfokának is lényeges befolyása van.
3. Az öntésnél az öntendő üregből a levegőnek is el kell távoznia, azonkívül a formából és magokból a meleg hatására is tetemes gázképződés áll elő, úgyszintén az olvasztott fém által elnyelt gázok is szabaddá válnak a megszilárduláskor, mindezen gázok elvezetéséről is gondoskodni kell, hogy a leöntött tárgy lyukacsos ne legyen.
4. A folyékony anyag különösen vas. acél, bronz, stb. esetében nemcsak magas hőmérsékletű, hanem a formázó anyagnál 4. vagy 5-ször nagyobb fajsúlyú is, így különösen vastagabb falu öntvényeknél a formának nagy tűzállósággal kell bírnia és a hidrosztatikai erőkkel szemben is ellenállónak kell lenni ezenkívül a belső üreget alkotó magok megtámasztása is komoly feladatot ró az öntőre.
Ezen négy feladat ismertetése még nem foglalja magában az öntésnél megoldandó összes feladatot, célja csupán az hogy a szerkesztők és megmunkáló műhelyek az öntési feladatokat Jobban mégis merve az öntődével jobban együttműködhessenek. Azonban az öntőnek is tudnia kell, hogy munkája nem öncél, neki a szerkesztő elgondolását minden nehézség ellenére is meg kell oldani. Bizottságunknak éppen az a feladata, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján vagy bármilyen módon szerzett tudással egymást támogatva a nehezebb feladatokkal is sikerrel megküzdhessünk. Hogy saját feladatainkat összefoglalóan áttekinthessük, a jó öntés feltételeit foglaljuk össze.
Vissza