Önkifejezési- és kommunikációs készségfejlesztés

Előszó

Tehetség nem adható senkinek, de ha valaki tehetséges, olyan állapotba kell hozni, hogy a tehetsége működjön" - nyilatkozta nemrégen Béres Ilona színművésznő.
A tehetség működtetését, a "csoda", az emberi személyiség önmegvalósítását, önkifejezését tanulni kell. A gyermekeket - a felnőttéválás során - olyan állapotba kell hozni, hogy gátlásaik feloldódjanak, hogy tudjanak fesztelenül mozogni, választékosan beszélni, hogy mások számára egyértelmű, fogható (dekódolható) jelzéseket (kódokat) adjanak, hogy görcsök, szorongások stb. ne zavarják meg kommunikáció közbeni hiteles közléseiket.
Az önkifejezési és kommunikációs készséges kialakításában óriási szerepe van az iskolai (tanórai és tanórán kívüli) kommunikációs próbapályának, a tanári mintának, óravezetésnek és a személyközi (interperszonális) kapcsolatok megélésének és feldolgozásának.
Az önismereti (az önreflexiós) és az önkifejezési készségek elsajátításában s a sikeres személyiséghatás megtanulásában meghatározó a tanár szerepe. A pedagógus mint minta és viselkedéstanító folyamatos önkifejezési tükör is a diákok számára. Talán vele kommunikálnak a legtöbbet a diákok, rajta mérik fel leginkább a személyiségeszköz-repertoárt, és neki jeleznek nagyon sokat önmagukból.
Erre a meghatározó szerepre a tanárjelöltek tudatosan is készülhetnek e jegyzettel, feldolgozva azt talán alaposabb hátteret kaphatnak ilyen jellegű jövőbeni tevékenységükhöz.
A jegyzet elméleti és gyakorlati ismereteket fog össze azzal a céllal, hogy végigvezesse az olvasót az önkifejezés és a hiteles személyiségközlés alapjai tematikus átgondolásának útján. A szerző fogja az olvasó kezét ezen az úton. Kipróbált gyakorlatok leírásával, szakirodalom ajánlásával, közös gondolkodással pótolja azokat a hiányzó köveket, amelyeket az önkifejezéssel a személyiséghatás sikerével foglalkozó kutatók és gyakorló pedagógusok még csak ezen után raknak le. Vissza